Napkorong

Zongoravizsga

Belépek a vizsgaterembe,
Hová a tanítványok ültek le.
Szemben a jól ismert zongora,
Mellette tanárom alakja.

Leülök az egyik székre,
Még éppen időbe’,
Mert ekkor beözönlenek a vendégek,
Azok, kik minket látni szeretnének.

Tanárunk feláll és üdvözöl mindenkit,
Majd bejelenti, ki következik.
Egy szőke kislány ül a hangszerhez,
Remegve, hisz első vizsgája ez.

Csak lassan és pár hangot játszik,
De hát, mégis zongorázik.
Eszembe jut, e dalt én is játszottam.
Milyen rég volt, talán csak álmodtam!

Én nem izgulok, tudom, majd később jövök.
Míg ők játszanak, én gondolataimba merülök.
Hol vannak a régi vizsgákról a nagyok?
Kiknek zenéje akkor hitet adott…

Hallom a címet, majd engem szólítanak,
Felállok, minden szem rám tapad.
Félénken meghajlok, majd a zongorához ülök,
Nagyot sóhajtok, majd egy hangot leütök.

Aztán csak játszok, mintha nem lenne ott senki,
Pedig csak dermedt csendben ül mindenki.
A lábam, az ujjaim maguktól mozognak,
Szinte élővé formálják a dallamokat.

Vége a darabnak, tapsol mindenki.
Vajon észrevette valaki,
Hányszor elrontottam?
De nem, a végén csak dicséretet kaptam.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - January 11 2010 08:52:32
Kedves Sophie!

Talán az egyik legszebb dolog a világon, ha valaki zongorázni tud, mert gyönyörű dallamok születhetnek újjainak leütése nyomán. De minden zenészt, aki hangszeren szépen tud játszani, nagyra értékelek. Én csak az írógép, majd a számítógép billentyűit ütögetem, csak az a baj, hogy ezzel nem tudok dallamokat előcsalogatni. Játékzongorán én is el tudtam játszani a télapóváró éneket: "...van zsákodban minden jó...." az is kellemes volt.
Mivel mindig is jó hangom volt, én is sokszor felléptem az iskolai ünnmepségeken és színdarabokban is játszottam, tudom,milyen a közönség előtt fellépni, de az már a múlté.

Gratulálok a versedhez és zongoramuzsikádhoz is!

Üdv.: Torma Zsuzsanna