|
 Vendég: 86
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
egyszer elvesztem magam
eloldom fékeim
s az erdő nyugtalan
fáihoz futok
megölelem a telet
fürtjeimbe szánkázó napot
fonok
simulok
ott lesz meleg
oldalán a fáknak
a visszacsókolt fellegek
megáldnak
ott lesz meleg |
|
|
- január 11 2010 12:50:15
fenébe is.!! Egyre jobban megkedvelem a verseid. Ez is olyan Barbis |
- január 11 2010 14:38:44
szép |
- január 11 2010 16:02:03
Tökéletes...lélekbe hatoló gondolatok...
Maryam  |
- január 11 2010 17:08:34
...Mint István is jelezte. ..."fenébe is.!!"
Tetszik a versed egyszerűségében rejlő szépsége.
...csak az a "fékeim" kívánkozik nekem másként!
Üdvözlettel: Louis |
- január 11 2010 20:03:16
Kedves Barb!
Valóban ez is Barbis, de ez már dícséret, hisz ez az egyéniséged.
üdv:gufi |
- január 11 2010 20:18:18
igen - ez egyszerűen! szürreális... (nem bonyolítod) |
- január 11 2010 20:21:52
Louis, te még nem szekereztél? akkor már nem is fogsz..!
sajnálhatod, mert zötyögött, lánccal kötöttük meg a féket, a lovaskocsin, társzekéren vagy hintón tekerni lehetett, és A MEGKÖTÖTT KERÉK, EGY VAGY KETTŐ A NÉGY KÖZÜL, NEM GURULT, DE CSÚSZOTT a meredek lejtőn! |
- január 12 2010 09:06:14
köszönöm, a fenébe is!:-)))
A Barbarák, csak barbarásat tudnak, hiába szeretnének mást esetleg..-)
Nem szekereztem még én sem, nem is fogok már azt hiszem, de a fék eloldás olyan egyértelműnek tűnt, ennyi képzelgés után.:-)
köszönöm szépen! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
