Állok a hegytet?n, válaszra várva,
Nevedet kiáltom bele a világba!
Kérdezem a szelet, valóban szeret?
Vagy hiába kiáltom, a szeretett nevet?
Egyszer csak hallom, hittem a szél az,
Neved visszhangja, mely hozzám ért újra!
Boldogan hallgatom, neved visszhangját,
A világnak kiáltom, szerelmem szavát!
Bízva remélem, a visszhang válaszol,
Kiáltja majd a csodás hangodon!
Szeretlek, szeretlek, csak kiáltsd a nevemet,
Nálam megtalálod, az igaz szerelmedet!
