|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Megállok ajtód előtt,
a szívem majd szétpattan.
Elfojtom lélegzetem,
és a zár halkan kattan.
Örömmel lépek hozzád,
ölelésbe olvadva,
áttöri a csendet a hang,
szív mélyéről sóhajtva.
Remegő ajkad érzem
csókod tüzében égve,
légüres térben szállunk,
újabb csókokat kérve.
Majd a csillagok között
járunk, szikrázó térben,
és lassan felébredek
a hajnalodó fényben.
2009. december 10. |
|
|
- január 12 2010 14:59:44
Kedves a versed |
- január 12 2010 15:09:14
Kedves Marcsy!
Szép dolgokról írtál, csak az a kár, hogy álmodtad. Hiszen a végén azt írod: "....és lassan felébredek a hajnalodó fényben".
Érdekes, ahogy a versszakok második és negyedik sorai milyen szépen illenek egymáshoz szótagszámban és rímelésben is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 12 2010 16:59:51
szép lett |
- január 12 2010 23:22:59
Szép vers! |
- január 13 2010 09:36:39
Kedves Zsuzsa! Ezt a verset egy megadott témájú versenyre írtam, azért álomszerű. A szerkesztésére pedig nagy gondot fordítottam. Tanulok én is folyamatosan, próbálok fejlődni.
Mindenkinek köszönöm az olvasást és hozzászólást.
Üdv.: Hajdu Mária |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 04. péntek,
Ulrik napja van.
Holnap Sarolta, Emese napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
