|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Odakünn az égbolt levette vörös köntösét,
E tett?l áradt szét az ébenfekete sötét;
Harcolnak ellene sápadt, lázongó csillagok,
S egy kis darabján az égnek maga a Hold ragyog.
H?s leveg? j?ve be, hogy átjárja a kis szobát,
De én álomvilágban járok, messze odaát;
Elbeszélem egy Istenn?nek, amit nem szabad,
S bárhogy nem akarnám, kifutnak számon e szavak.
Istenn?vel beszélgetek, hidd el, óh, úgy ragyog!
Kedves érintésével fénnyel tölt egy csillagot;
Gyönyör? arcán mosoly szalad pici szájára,
Aranyból-ezüstb?l font haja omlik vállára.
Éles eszének tüze ég a szép zöld szempárban,
Néz, néz, furcsán bámul rám valamire várva;
Vajon mire? Libben? lélekkel ezt gondolám,
S baljósan kérdem: Mi az, mi miatt az id? áll?
Nem szól semmit, rám se néz, de elönti a méreg,
Oly kedves lény, megbántottam volna? Ett?l félek;
Aztán egyszer s mind rájövök, mit akarhatott,
Eléje térdelek, majd néki szerelmet vallok.
"Istenn?, Téged oly gyönyör? fényed körbeér,
Nem él szebb leány itt e földnek bármely féltekén;
Lelkeddel elhalmozod a világot értékkel,
Tudással, bölcsességgel, tisztasággal, szépséggel.
Olyan vagy nékem, akár a villongólángú t?z,
Rá gondolok lázálmomban és minden kínt el?z;
Boldogsággal, életer?vel,tölt fel, megtisztít,
Óv, védelmez, kedvesen melegít, de nem pusztít.
Olyan vagy nékem, akár a kristálytiszta, h?s víz,
Minden eddigi rossz tulajdonságomtól megszabadít;
Hideg vize felfrissíti testem, ha fáradok,
Tiszta tükrében újra önmagammá válhatok.
Olyan vagy nékem, akár a rónákon loholó szél,
Néha akadályként délibábot gördít elém;
A forró nyári melegben h?síti izmaim,
Pusztákon átrohanva véle szállnak vágyaim.
Olyan vagy nékem, akár az eget uraló Nap,
Fényt hoz életembe, reményt és kiutat mutat;
Minden bajból, mi rövid életem során ér,
Melegen tartja szívem, nem fagyaszt meg fagyos tél.
Úgy szeretlek Téged, mint senkit e világon,
Történjék bármi, mindig Te maradsz a legh?bb álmom;"
És az Istenn? most csodálkozva néz reám,
"Hogy hogy nem mondtad el ezt nekem oly régóta már?"
"Kedves Szerelmem féltem s a mai napig félek,
Nehogy egy rossz szóval szívedbe bánatot csempésszek"
És ím - ahogy jött -; hirtelen véget ért az álom,
De tudom, ki volt az Istenn? azon a holdbéli tájon.
Te voltál, szép napsugár, kinek messze száll fénye,
Bocsásd meg, óh, gyönge tulipánt, hogy ilyen az én szívem;
Nem szeretném, ha fájna, de mondanom ki kellett:
Szívem mindig Tiéd lészen, mindhalálig szeretlek!
2006. Szeptember 30. |
|
|
- szeptember 17 2007 19:17:27
Szép volt a versed, a szerelem dics?ítése,az Istenn? magasztalása. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
