Óh mily kamasz Rég, újra remeg térdem,
Csuklik hangom még' már, s arcom pírban ég!
Míg emlék, a leghalványabb Volt' éden,
Hol paradicsommadár dalolt, vígan rég!
Messzi már az Ó-múlt, s vele halt árnyak,
Bóklászó szellemek, égi mély-fohász.
Miért vágyom azt, mi romlott el?-nyárnak,
S miért teszem meg, ha nem vágyom hibát?
Szavam, most suttog, (már nem is magyaráz),
Valami kiólt, mára kialudt hát!
Már nincs parázs, csak pernye rogy hamuvá,
S mohó szell?, szerteszét fújja porát!
Csak álmom tiéd, s nekem már nincs vigasz,
Mert Ördöge porrá égetett, oly sok tavaszt!
20070405
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
