|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ne haragudj, hogy gyakran eszembe jutsz, de nem tudom az érzéseket kiölni magamból.Nézem, hogy elmentél s mozdulni sem tudok nélküled.
Oly csodálatos mit átéltem és álmomban is mindig látlak téged.
Szomorú, hogy az élet oly kés?n sodort felém és már nem tudom mit érzek és miért is élek még.
Az id? megszámlálhatatlan perce is kevés ahhoz, hogy feledni tudjam arcodat.
Nyugtalan vagyok, a világ felbolydult most bennem, nem tudom miért létezem.
Miért kell lennem ebben az iszonyú útveszt?ben,
ahol soha nem láthatom igazi arcodat, és évekig tapogatódzom míg id? múltán újra érezhetem
szemed gyöngéd pillantásait.
Míly ?rjít? érzés ez mely így munkál most bennem, és mindent feláldoznék egy boldog pillanatért. Éjszakánként gyakran felriadok ha nem ül már álom szememem, és újra a valóság mérges pokla fojtogat. Így hát alszom.
Hisz az álom édes, és mi édes ki édesít csak álmomban tölti be kis szobám terét, s a valóság féme peng? acél meghajlítani kevés az életem.
Mindig kérdezem mikor jössz el újra?
Maradjon ajkad íze számon,
Hisz felkavart lelkem egyre tébolyult
S már bolondként jár a világon.
Keress hát újra és ne mondd, hogy bolond a vándor mert rongyokban is csak téged ölel,
Mosolyogj rá segítsd majd hosszú útján
Szemed pillantása legyen az égi jel.
Oly fényed van hidd el mint a sarki csillag
Mely világít mindig a régi kéjjel,
Kihunyni nem tud hatalmas fénye,
Ragyog fölöttünk égi kénnyel.
Ha sorsod úgy hozá, hogy elhagyod városom
és léptem nem visz már el drága otthonodba,
akkor se nyugszik soha a szívem ha bírom indulok újból vándorútra.
Értsd meg hiányzik szemed ragyogása,
Az éj sötétje nappal is kísér,
Ha nem jössz egyszer kihúny a varázsa,
Akkor szenvedésem véget sose ér.
Tavasszal ha érnek a kalászok s a temérdek búza aranyszín? lesz, meghallom hangod éltet? zenéjét feledhetem mégis pokol ég? kénjét.
Parázson táncolva égetem a lábam míg csontjaim forró hamuvá nem lesznek,de akkor is érted és neked táncolok, forgok, repülök, örökké álmodom.
Bocsánat ha vétkem túl hatalmas lenne hiszen porszem vagyok ha te sivatag, csupán az oázist keresem benned, hogy ég? szomjamat csillapítsa tested.
Bocsáss meg ha van még érzés bennem amit ki kell mondanom, de nem tudom elfojtani magamban hisz már annyi benne a fájdalom.
Mondd miért nem születünk örökké szeretni?
Miért kell hazudnunk, hogy örökké szeressünk?
Mi az mi büszke lényem így felkavarta s oly alázatossá tesz hirtelen?
Szívem-e a lázadó bitang, vagy testem parancsa üldöz szüntelen?
Lehet mindkett? talán s az ég? parázs oly hamar lángra lobban,
?rültként kiáltom a világba látnom kell kiért szívem így dobban.
Megzavart lényed.
A szelíd csillogás és varázsod nem mámor csupán, nem képzelet szülte. Valóság mit álmodom. Valóság! Ébredj fel ember s hajolj meg el?tte.
Sötét éjszakában álmodom szüntelen,
Kinlódom az éjjel nehéz a küzdelem.
Meglátom arcodat de nem ér el karom,
Hiába kiáltom akarom, akarom!
Kifordult testem az élet torzszülötte,
Maradék er?m is elhagy mindörökre,
Remeg? ajkam mégis hozzád kiált,
Te adjál nekem életet vagy halált.
Ha mosolyodban van még igéret,
Simítsd el kezeddel gondjait e létnek,
Add vissza a hitet, és legyen valóság
Csúf éjszakák mogorva talánya,
S életünknek mosolygó szemed legyen ragyogása. |
|
|
- szeptember 19 2007 09:41:24
Hát Samu, ez nagyon szép!
Azért remélem, mégse az utolsó levél! |
- szeptember 19 2007 10:08:21
Huhhhhhhh hát... ez... ez... ez... csodálatos...
Maryam |
- szeptember 19 2007 17:06:49
istenem de szép nagyon jóó |
- szeptember 19 2007 19:09:12
Tényleg nagyon szép.
Júlia |
- szeptember 21 2007 21:31:23
Köszönöm .hogy elolvastátok. Üdv samu |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
