|
 Vendég: 114
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kezem nem remeg, a megfeszülő kormányrudat bizton tartja,
Habár még nem tudom, merre visz életem rejtelmes hajója;
Mert él a remény a reménytelenség mogorva ormán,
Zúgjon körötte bár hazugok fújta haragos orkán,
És él a hit a félelmek táplálta mély rengetegben,
Csörgedez akár roppant törzsben, vagy apró tűlevélben.
Míg a nagy folyó éltető életet hordoz magában,
Mindig megcsillan minden megszülető reménysugárban,
Ámbár tövisből kovácsolt tőrök köröznek, mint varjak,
Bízva bízok bármily jövőben, mert tudom, mit akarjak;
Törtetni célom délibáb-képe felé (és remélem, veled),
Mely fel-felvillan illanón, valahányszor megdobban a szíved.
|
|
|
- január 27 2010 19:03:05
Céljaid délibábok? Akkor nem biztos hogy révbe érsz.. Inkábbtűzz ki reális célokat magad elé ..- szerintem, de nem kell hogy megfogadd a tanácsom |
- január 27 2010 19:04:41
Jó lett, célok kellenek, délibábok is
Maryam |
- január 27 2010 22:04:19
A képe az, nem maga a cél; illékony.
Köszönöm! |
- január 28 2010 07:23:55
Nagyon tetszik a versed, ez a lélek nagysága.
Ha bármily zord is lehet a külvilág, ha bensőnk biztos kézzel vezet.
A remény mindig velünk van.
Szeretettel,Korin |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
