|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Magamban gyötör a néma fájdalom
Magamban gyötör a néma fájdalom,
Egyedül üldögélek hosszú órákon.
Furcsa gondolatok kavarognak fejemben,
Csak rád tudok gondolni minden percben.
Merre jársz, s vajon mit csinálsz nélkülem?
Kinek fogod most kezét. kiszerettél bel?lem?
Nem értem a boldogság mért nem felh?tlen,
Végre valami igazán jó lehetne az életben.
Csak ülök most is egyedül szobámban,
Örök, csendes ,szomorkás magányban.
Nem is tudom mire várok igazán,
Tán rád, tán egy csókra, vagy egy szóra.
Feleszmélek néha az éber álomból,
Lassan kezd elegem lenni a sírásból.
Menekülnék innen, de nem tudok,
A sorsom el?l nem bujdoshatok.
Repülhetnék az égen mint a madár,
De engem ott idegen otthon vár.
Inkább maradok itt ahol vár a magány,
S fekszem majd bokor h?s árnyán.
Reménykedve felnézek majd az égre,
S gondolok rád meg egy szép estére.
Vágyakozom utánad, visszajössz tán,
Megcsillan majd a fény kett?nk arcán.
|
|
|
- szeptember 20 2007 10:57:29
A fájdalom és a magány érzése váltakozik szinte soronként. A szerelem s amit vele érzünk bonyolult, mint a párválasztás s a benne rejl? szépségek és viszont érzések nem mindig kölcsönösek.Megtalálni, akire vágyunk nehéz, de még nehezebb tudomásul venni, hogy ezek az érzések folyton váltakoznak s vesztesek is lehetünk.
Szép a versed, a hangulata, a stílusa megrázó és sajnálatra késztet?.Az id? majd megoldja és tompítja ezeket a szomorú érzéseket. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
