|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Ne félj, ember, ha kihalt alkonyi szűk utcákon
Visszhangzó léptek követnek, akár szellem;
Ha elég erősen tartod szemed az árnyakon,
Tán körvonalat nyer gyönge sziluettem.
Rozsdaette, kopott nehézvértezet húzza vállam,
Legendás csatakalapácsom kicsorbult,
Sisakom alatt leszegem egykor büszke állam,
Fáradt szürke szememből nehéz könny csordult.
Thór vagyok. Voltam. Egykor ez volt ékes koronám,
Míg a Nagy Csarnokban örök vigasság szólt,
Ám Midgard falai lehulltak, s alkony köszönt rám,
Mikor hirtelen húnyt ki mindaz, ami volt.
Csalárd Loki, tisztalelkű Tyr, szépséges Freya,
Sírba hulltak, meghaltak mind, az istenek,
S Ódin hantja fölött is köröz a hollók raja,
Mióta elfeledtek ők, az emberek.
Az óriások elhagyták Jotunheim hűs völgyét,
Törpe-kalapács nem zeng a hegyek mélyén,
Nem őrzik valkűrök az elesett hősök lelkét,
Szenvedők dala sem jár Hel üres földjén.
Yggdraszil öröklétű világfája kiszáradt,
Elpusztult Niddhog, ki a gyökerét rágta,
Kihunyt a tűz, mely Muspelheim katlanjából áradt,
Aláomlott Bifröst, a Vanírok hídja.
Én maradtam. Thór. Viharok játszótársa voltam,
És most eső mossa le a bánatomat;
Hogy egyedül maradtam, és hogy még meg nem haltam,
Mint páncélt, nem vethetem le magányomat.
Az örök köd elhagyta Niflheim sűrű árnyait,
A bolygó lelkek eltűntek, mint emlékek,
S én, Thór, elhagytam Észak üressé lett síkjait;
Még derengnek bár, de hamarost elvesznek.
Ó, halandó emberek, erőtök lám ebben van;
Elég volt csupán elfelednetek minket,
És aztán ti tovább éltek, tudatlan-boldogan,
Míg minket elragad a múlt s az enyészet.
Már nem csábít a Ragnarök, a végső háború,
Hogy pörölyöm zúzza ketté a világot,
Egyedül maradtam, Thór, csak az árnyékom s a bú,
Hogy vívhatnám meg így az utolsó harcot?
Dicsőséges Valhalla nagy kapuja bezárult,
Lakatot vert rá hiteteknek halála,
Talán már rozsdás sarokvasáról is aláhullt,
Mióta nem fülelhet hősök dalára.
Ne félj, ember, csak én követlek, Thór, kíváncsian,
Próbálom komplex lelketek megérteni,
Utolsó istenként felejtve a világodban,
Mást talán már nem is vagyok képes tenni.
Riso raknar, az erők feltámadtak, még egyszer,
Felkél a szélben egy utolsó varázslat;
Sárkányhajóra szállok, vár rám az örök tenger,
S meggyújtom a hősi máglyát magam alatt. |
|
|
- január 30 2010 13:47:16
Ez monumentális volt..Műveltségem hiányos, de majd "utánalátok" a sztorinak |
- január 30 2010 14:24:35
Köszönöm! Próbáltam az idegen szavakat megmagyarázni a versben is, hogy ne kelljen szótárazni. |
- január 31 2010 03:26:14
mitikus balladád.. az eredeti északi forrásokból merít, veretes nyelven hozod le a Valhalla magasából4
EbbŐl a forrásból ivott WAGNER RICHARD ÉS LETT ÖRÖKRE HALHATATLAN!
bZsannának igaza van! aki nem művelődik annyire szgény lesz szellemileg, mint akinek kenyér sem jutott..
aki a kereskedlmi televiziók előre megrágott penészes abrakján él...!
Releváció volt visszaolvasni, majd folytatom.. |
- január 31 2010 07:07:26
Nagyon szeretem a témát. Hasonlón ügyködök éppen.
Remekjó lett |
- január 31 2010 10:23:50
Köszönöm, mindenkinek! |
- január 31 2010 14:00:46
végre ! VÉGRE SORRAKERÜLTÉL, hogy ez a mű reflektorfényt kap, tudom, hogy itt nincs kivételezés...
Mindenki előbb-utóbb felkerül!
Remélem, a helyére kerül az írásod és megfelelő olvasótáborod lesz!
Igaz, egy kicsit meg kell az agyat mozgatni, de kérdem én? Árt valakinek a művelődés!!!??? |
- január 31 2010 15:17:23
Köszönöm, Rapista.
Egy kis wikipédia, és minden a helyére kerül. |
- január 31 2010 15:53:46
Hogy felhívod az olvasó figyelmét az ősi, északi mítoszra, az egy dolog! Te ennél többre is vállalkozol, a demitizáló, elanyagiasodott, "racionális" ember szemét próbálod felnyitni örök igazságokra, remek gondolatokkal, ez sem lebecsülendő! Nagyon tetszik a versed. Gratulálok! |
- január 31 2010 16:28:32
Köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 14. kedd,
Őrs napja van.
Holnap Henrik, Roland napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
