|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
már évek óta
egy nagy szürkeség-gubanc
a lelkem
a szomorúság
égető savával
falja bennem
a színeket
s hiába futnak felém
Vág
Duna
hullámai
mindhiába szólítanak
Szentpéter
dombjai
értelmetlen intenek
ég
magasságai
lelkem csak
szürkén pislákoló
már évek óta
akár a hontalan
nem lelem helyem
a házam - idegen
a szilvafa sem int
nem szán már meg
lesütötte lombszemét
hadilábon állok
már évek óta a léttel
eltűntek válaszaim
élet értelmére
szeretőm kedvesem vérem
kavarogtok bennem
őrjítőn
térben
megsebzett időben
bilincsbe vert énemmel
|
|
|
- január 30 2010 18:51:38
Kedves vogul!
Nagyon kifejező a versed!
Viszont aki így tud írni a lélek fájdalmairól annak dolga van itt a világban!
Szeretettel. szisz |
- január 31 2010 03:04:54
képversed - hangulata, és a sorok lendülete, haogy a szemet egy ritmusban vezetik, miközben a lábhoz köledve egyre szomorúbb - igen, ahogy közeledik a föld, a talpalattnyi... amennyi talán a tiéd? |
- január 31 2010 09:29:25
Szomorú lelkiállapot.. Valahogy kilábolsz egyszer, s újra feltündökölnek a színek léted egén; kívánom szívből, hogy így legyen |
- február 01 2010 08:49:50
Hálásan köszönöm, jól esik a biztatás. Egyre erősebb az élmény, h. a Napkorong nagy, támogató családjába tartozhatom! Köszönöm.
Szeretettel: Vogul |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
