|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Örökké fázom szívem már jégverem,
rég elhagyott a ragyogó fényperem,
hamuvá vált a perzselő szeretet
izzó parazsával gyakran égetett.
Elcsitul a vágy borús éjszakákon,
esteli fényként hullnak szét az álmok,
tündöklő reménnyel bejárt utamon
gigászok nőttek kővé vált vállamon.
Békém keresem e sivár világban,
már hiába lépnék Isten házába,
mit ér a színlelés, álnok szeretet
igaznak híján maradjon tisztelet.
Fázom, testem remeg melegre vágyom,
az éltető napfényt hiába várom,
kinek mikor volt, dobálta szanaszét,
nem kérheti, hogy újra küldjön az ég. |
|
|
- február 01 2010 18:21:44
Szomorú vallomás a tékozlásról, de hidd el, van remény: Isten nagyon irgalmas |
- február 01 2010 18:50:45
Szépet irtál!
üdv.era |
- február 02 2010 00:54:16
keserűség...
szépen megormálva... |
- február 02 2010 09:56:45
Kedves b.Zsanna! Igen, szomorú vallomás a tékozlásról, még akkor sem felemelő érzés, ha az ember a szeretteire tékozolja el az életét /gigászok nőttek kővé vált vállamon/
Mist, Era, Rapista, köszönöm és örülök, hogy tetszik. |
- február 02 2010 19:22:19
Nem igazán találok szavakat. Versed tetszett kedves Pirike.
Szeretettel: István |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 19. vasárnap,
Emília napja van.
Holnap Illés napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
