|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Hóesések alkalmával,
Rendszeresen visszatér,
Egy még gyermekkori álmom,
Hogy a hó nyakamig ér.
Nem tudtunk akkor kimenni,
Beszorultunk a házba,
Természeti csapás miatt,
Kerültünk így fogságba.
Csak mi gyerekek örültünk,
Kicsit sem ijedtünk meg,
Sőt inkább még azt kívántuk,
Sokáig legyen hideg.
Hiszen alagutat ástunk,
A szomszédék házáig,
Ott játszottunk, közlekedtünk,
Egész hóolvadásig.
Ma már harminc centi is sok,
Az álmom meg rémálom,
Sok elzárt faluról hallva,
Egy kicsit sem kívánom.
Bár legyen hó, kétméteres,
De csak a hegyek között,
Ott hol a síelők járnak,
Kétezer méter fölött.
|
|
|
- február 02 2010 10:36:14
Kedves Laci!
Nagyon tetszik ez a versed. Én is jól emlékszem, gyermekkoromban olyan nagy hó volt, hogy csak úgy tudtunk elmenni iskolába, ha előttünk ellapátolták a havat
Amikor volt egy méteres hó, és a teteje is megfagyott, akkor a hó tetején mentünk és persze nagyon sokat csúszkáltunk a táskánkon ülve.
Ha nem kellene kimozdulni a házból, én most sem bánnám, a egy meleg szobából kifelé nézve kellene látni a nagy hóesést!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 02 2010 15:02:57
tetszett |
- február 02 2010 16:32:17
Jó érzés olvasni, bennem is felébresztetted az emlékeket. Tetszik. |
- február 02 2010 17:25:05
Úgy legyen! |
- február 02 2010 19:45:21
Kedves Laci!
Csak osztozni tudok a véleményeddel, hasonlóképp nem rajongok a nagy hóért; csak húzódjon vissza a hegyekbe hideggel együtt
de azért szép letta versed |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
