Csak hantok, s hantok sora, -"Feltámadunk!"
Sötétre bútorozott, hideg ravatal,
S ásó vágta, hanttal sebzett föld méhünk.
Siratót kántáló asszonyok, "varjú-dal".
Búcsúként, Ó-márványba vésett neved, s
Nincs több Víg, ide sírni jár az ember!
Létedr?l gránittömb tanúskodik egyszer.
Így híred örök, feledhetetlen leszel!
Csak könnyek és könnycseppek, -"Feltámadunk!"
Életed diadalt arat, s gy?z mind' felett.
-Látjuk temetésünk, majd mi is sírunk,
S visz vég' útra, roskatag vállú hat ember.
Sírunk egy kicsit, azt is utoljára,
Majd így, száraz könnyünk folyt vég-magába!
Feltámadunk!
20070406
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
denes - szeptember 21 2007 12:16:27
A feltámadás ?si rímekbe szedve. Érdekes volt.
Maryam - szeptember 21 2007 19:02:36
Igen, ez az élet-halál...születés-pusztulás...örökös körforgás. A vége azért elég hangsúlyos, és pozitívan cseng a fülembe.
