|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,216
|
|
Radnai István:
MEDDŐ ÁLDOZAT
mint kusza képzavar
zörögve tágít csörgő avar
léptem erdőnyi fák alatt
mint lassú élet úgy halad
és akkor egy fejfa kereszt
egy árva sírhant felbukkan
süpped egy honvédet betemet
a feledés száz vagy hány éves zúgban
zörögve tágít csörgő avar
kusza a kép zavar
lépek eldőlni fák alatt
ahol a lassú élet elmarad
utolsó honvéd utolsó töltény
utolsó szurony rózsa a mellén
utolsó vágyam nyiló sebére
isten lelkével szálljon a béke
mint akkor a fejfa kereszt
szabadság csalfa vágya
földhant mely többé nem ereszt
a haza izzadó céda ágya |
|
|
- február 11 2010 06:51:40
Mély gondolatotok! Engem az utolsó versszak fogott meg legjobban.
"Örök" súlya van...
Szeretettel:Gabi |
- február 11 2010 08:51:46
Csodálatosan megírtad. Egyetértek Helen Bereggel. Ugyanaz az összeszorulás történt meg bennem is, ahogy többször is elolvastalak. |
- február 11 2010 11:04:06
csörgő avar?
Édeskés írás.
Üdv. |
- február 11 2010 11:09:31
Már a cím is hatásos, a tartalomról nem is beszélve...
Maryam  |
- február 11 2010 17:39:20
Sajnos, valamennyi áldozat meddő... A történelmet mindig a túlélő "hősök" írják. Mi csak sírjeleket, mártír emlékművet tudunk állítani. Boldog az a nép, amelyik diadalívet emelhet.
Versed szép mementó.
Üdv, Feri |
- február 11 2010 20:01:03
Fáradt vagyok és kiábrándult; nem akartam senki verséhez hozzászólni, de ezt nem tudtam megállni, ennél meg kellett állni:
"földhant mely többé enm ereszt a haza izzadó céda ágya"..ebben minden benne van, ami rólunk, rólad, rólam mindnyájunkról szól..kiakadtam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 16. csütörtök,
Gál napja van.
Holnap Hedvig napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
