A vén tekerg? hold nyújtózva mosolygott ajkaidon,
Ahogy csendben kacagott a csillaggal kedves álmaidon.
És most pirkadatkor a felh?vel ölelve az eget,
Kergeti neked az igaz szerelmet.
S a nap mikor a csók melegen simítja ajkadat ,
Szívedet melengeti cirógatja szavaidat.
Majd lassan es?vel h?ti a lelkedet,
Ne hogy égesse,marja az életed.
