|
 Vendég: 75
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Az őszi nap aranya ragyogja be a földet,
rád gondolok hirtelen
messze vagy és védtelen.
A fák sikongatnak,a szél az arcomba vág,
meghaltak a virágok,elhervadva fekszenek
egymásra borulva.
Bírni kell!Tobzódik lelkem,szívem vergődik vitézül.
Tenyeremre fejem hajtom,felzokogok,miért?
Miért tart ily soká a szenvedés.
Szívem nehéz,nem látok mást
csak ürességet és némaságot.
Térdre rogyva sírnak az angyalok. |
|
|
- február 11 2010 12:33:49
Hogy miért? Mert minél jobban kapaszkodunk a megszokott fájdalomba, hátha cak álmodtunk talán, annál nehezebben jutunk tovább a felejtés önmarcangoló útján.  |
- február 11 2010 16:54:56
Kedves Gyula!
A fájdalom átélése után reméljük szebb idők jönnek,megnyugszik a lélek.Versed tetszett!
Szeretettel:Vali. |
- február 11 2010 18:15:47
Kedves Gyula! Szomorú képek, nehéz pillanatok... de igazad van, bírni kell! És aztán tovább lehet lépni...
Szép vers! |
- február 11 2010 18:22:53
érezhető, szép sorok... |
- február 13 2010 09:24:22
Köszönöm nektek,örülök,hogy olvastatok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
