|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
(Álom)
Felh?k alá szálltam hallgatag,
néztem a szelíd vállú dombokat,
s az erd?k lombjait.
Tiszta a táj, fényl?n sírna még
Szürke leplet borít rá az ég,
s kitárja szárnyait.
(Tovább)
Úgy zuhanok lefelé, mint a bölcs nap:
az alkony párája köröttem fölcsap,
s mint véres tengert ha színezne a fest?,
lehull a virág, sikolt a veres t?,
összetörik a táj, mint csendes fájdalom,
az éjjel suttog, hogy nincsen irgalom,
s ezüst a lét mint egykor volt a táj.
Lélegzem, mint a fuldokló, hiába fáj.
(Dal)
Messze szálló, hajnalban felkel?,
madárrá változott cinkosom lettél.
Akár a flamingó, engem úgy szerettél,
s mint a vidám fecskék, úgy szálltál tova.
Suhanok utánad, ég alatt, ég felett,
szárnyad csattogását követem halkan,
de nem talállak, hát ezt éneklem dalban,
mint utolsókat daloló csalogány.
(A konok)
Elszálltál, mint egy angyal, s hiába várok,
nem hív magaslat, de közel a völgy s az árok,
rémülve zuhanok.
Konokul csattog szárnyam, hiába verdes,
a föld az otthonom, de szívem az égre lelkes,
repülni nem tudok.
Mint ember, ki csak a lelkében madár,
s csak az elindító, repít? hangra vár,
kutatlak téged.
Ezerarcú, gyönyör? kincs az égbolt
s hiába hallom hangod: rElég volt,
ha felrepülsz, véged.r1;
(Végdallam)
Halott ma az eskü s hallgatok,
A föld alattam tombol összetörve.
Véresek szárnyaim, úgy fáj.
És zokogva szállok körbe, körbe, körbe... |
|
|
- szeptember 22 2007 19:19:46
Nagyon szép képek elevenedtek meg e versben s a természet idézése élhet?vé tette e sorokat. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
