|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A szó ahogyan buggyan,
ott vagyok duzzadó ajkaidban,
a szem ahogyan villan
osztozom temetett titkaidban
kezed ahogyan remeg
álmodban magadhoz húzod
vágyakból épített,
könnyekkel szépített
elhagyott testemet
Aztán ahogy a sejtek
süketen
némán egymásnak jelelve
könyörögnek,
zokognak esdekelve
összeölelik a tested
lökik a vért,
a szétfutó erekbe
agyadban formált
dermedő holnapok helyett
hiába kérik
hiába sírják
szempillád alá
hiába írják,
hogy szeress
Elmédben ott lapul a félelem
eltaszít,
mindent
kivet
az értelem. |
|
|
- február 14 2010 14:09:41
A cím is lemondó hangulatú. Az értelem és érzelem állandóan viaskodnak...átéreztem szomorú soraidat.
Maryam  |
- február 14 2010 14:16:57
Tetszett a versed, kedves mazsu, szépen tolmácsolod érzéseid kettősségét, kételyeidet. Én úgy érzem, hogy az a szerelem még nem veszett fejsze nyele!
Szeretettel, hubart |
- február 14 2010 17:45:28
Egyszer az értelem is lankad és leteríti az érzelem...
Nagyon megható a versed. Átérzem fájdalmad. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
