|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
VÉG NÉLKÜL…
Mint apró kis kockaköveket
Rakom össze az elnyűtt perceket,
Emlékekbe rohanva, kitömött párnámra
Terítem rá, magamból kioltott szentségeimet,
Zárom az utakat szűk vonalakká
Miből megrajzolom életem képét
Kavargó emlékét, zihálva
A sarokba rakott hegyre nézek
Szédülve, minden darabját
Hátamra veszem vég nélkül, félve
De a múlthoz közelebb
Már nem mehetek…
Visszahúznak idegen kezek
Már rég omladozó falak a „nem”-ek,
Köröttem lángban álló pirkadatból
Tenyérnyi helyek…
Elszikkadt érzésekkel megyek
Bezárom minden ablakom
És itt ülök most
Fejemre a válaszok ácsolnak tetőt
Kinn a Nap már rég ledőlt
Apró kis kockakövek réseibe fúlva…
Halántékomon, mint szürke ólomgolyók
Ütemet vernek a gondolatok
Fáradt vagyok…
Fénylő csendjeid nagyok
Karolnak, mint kiszáradt meder,
Öle mélyén aludnék, de felver
A sűrű eső, ahogy kihajol
Terhem alól a sajgó virágok sírása,
Szemem sarkából kiúszik alakod,
Eléd szórva megmaradt tallérom
Veszek magamnak egy ócska álmot,
Kitalálok magamban egy szebb világot
Ahol hullámként zúgok benned
Soha nem érve partot…
|
|
|
- február 20 2010 04:24:06
Szép,melankólikus vers. |
- február 20 2010 07:17:51
tetszenek a gondolataid, Szépen írod le |
- február 20 2010 10:51:45
Elgondolkodtató sorsképek. |
- február 20 2010 14:00:19
Csodás költemény, elmélyült gondolati képekkel. Sok mindenen átmentél és sok mindent megértettél, és mégy tovább utadon...
Nagyon tetszett.
Szeretettel: Léna |
- február 20 2010 16:34:12
Kedves Szoszi!
Nagyon szép vers..., mntha újra szeretnéd írni a műltadat..,elképzelsz egy álmot, amit visszavetítesz a múltba.., s végtelenül átélsz újra ..a múltból a jelenen át a jövőbe tartó útja: örökké tart.., mint egy véget nem érő boldogságfolyam..
Lehet, hogy teljesen félre értelmeztem versed?, de nekem ez jött le belőle
Szeretettel, bZs |
- február 20 2010 18:00:54
Mélységesen gyönyörű lélekvers.
"Már rég omladozó falak a „nem”-ek," különleges...
Maryam |
- február 20 2010 20:44:30
Szia Ircsikém!
De jó Tőled olvasni!
Már megint azt veszem észre, hogy újra és újra ízlelgetem soraidat. Csak csendben, nyugodtan, képről képre, el ne szaladj!
Szeretettel ölellek: J. |
- február 20 2010 23:13:31
Tetszik!:-) |
- február 21 2010 07:13:49
Drága Szosz!
Megérett a h.sz-om, de végül ideért.
Először is: valami újat, szokatlant hoztál. jelzed is: minden sort nagybetűvel kezdesz. -nem jellemző rád.
Általában mint egy folyam hömpölyög, most a nagybetűk engem megállásokra késztetnek. Elidőzök a sorok végén, noha látom, a következő sor még hozzátartozik.
"És itt ülök most
Fejemre a válaszok ácsolnak tetőt
Kinn a Nap már rég ledőlt
Apró kis kockakövek réseibe fúlva…"
Talán ez az egyik legszebb láncszeme a versnek.
Versed folyama mintha most egy várárokban folyna és ennél a résznél körbeért. vissza a kiinduló ponthoz, a kockakövekhez.
Beesteledett, leforgott a film, kész a számadás...
aztán mégse!
mert mindig ott van az a másik, akivel bajunk van akit halálosan szeretünk. de már nincs realitás, csak álmok vannak, ha végre nem zúgna a halánték az ólomgolyók monoton ütéseitől.
Vég nélkül! A második része a versednek erre utal, hogy van amit lehetetlen lezárni, mert ott él bennünk, talán tovább mint mi magunk...
Ölelés: szisz |
- március 20 2010 06:35:02
Szia , nagyon tetszett a versed. többször is elolvastam. Mély gondolatokkal bíró.ez igazi lélek vers.
Szeretettel,Korin |
- április 20 2010 03:00:30
ha jól sejtem ez a mesteri vers a szimbolizmus útját járja! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
