|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Üres az életem nagyon nélküled
Üres az életem nagyon nélküled,
A mindennapokban nincs lendület.
Elhagytál, s én elhagytam magam,
Már nem szórakozom boldogan.
Még a víg estéken is miattad sírok,
Szomorú perceimben rólad verset írok.
Talán, hiszem így könnyebb felednem,
De újból és újból rájövök, ez lehetetlen.
Régen te töltötted minden egyes percem,
Mára csak szomorúan kiáltom, szeretlek.
Te voltál szívem minden boldogsága,
Lelkem örök, ?szinte s tiszta vallomása.
Egyfolytában feldereng az összes emlék,
Az a rengeteg szép s csodálatos kép.
Ilyenkor könnyes szemem földet bámulja,
S csak sírdogál mindig- mindig csak újra.
Nem tudok bizakodva nézni a el?re jöv?be,
Nem tudok mást szeretni, csak téged örökre.
Nem tudok nélküled boldog lenni, kacagni,
Csak téged tudlak igazán ,szívb?l, örökké
SZERETNI!!!! |
|
|
- szeptember 23 2007 16:14:03
Kedves Encike! Elszomorít engem ez a versed. Mit is mondhatnék? Inkább idézek neked:
"Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;
Mig, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;
Télen is jársz rózsakertbe´;
A nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.
Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sóhajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat."
(Reviczky) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. május 05. kedd,
Györgyi napja van.
Holnap Ivett, Frida napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
