Hajnal hasad,
ébred a reggel,
rianó jéghátán
ömlik a fény.
Szél fut a nádasban,
az óra ketyeg,
s csak forog-forog
az id?kerék.
Rezdül a száj,
mosolyra nyílik;
szögletében még
a csókok íze ég.
Hanyatló karban
újra lendül
a félbehagyott
ölelés.
A vér még hevesen
lüktet ereinkben,
moccan a szív,
a vágy tüze újra él;
Künn az udvaron
reccsen az ág,
s egy madár
szárnyát suhogtatva
útra kél.
denes - szeptember 24 2007 14:23:22
Megint egy gyönyör? vers, ha lenne hely még, kitenném.
"Rezdül a száj,
mosolyra nyílik;
szögletében még
a csókok íze ég."
Muszáj idézni, annyira igaz, de akár az egészet ide lehetne másolni.Kár, hogy én nem tudok ilyen szépeket írni.
vhzsuzsa - szeptember 24 2007 15:05:24
Köszönöm kedves Dénes! Nekem a Te verseid is nagyon tetszenek.Kár, hogy id?nként elszólít a kötelesség, és nem tudok több id?t tölteni a verseid;-verseitek társaságában!
Zsuzsa
vhzsuzsa - október 01 2007 20:41:07
Kedves Darkangel!- a véleményeteket is nagyon jó érzés olvasni!
Különösen, hogy a heti kedvencek között láthatom viszont.-----
Dénes!-ezt külön megköszönöm!!!
