|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Elégett múltam porából nőtt keresztem,
Hátamra vasszögekkel felverve,
Súlyától roskadok, de mégse eresztem,
És vánszorgok esőostor verve.
Napnyugtából jövök, napkeltébe tartok,
Ám túl hosszúra nyúlt az éjóra,
Nem tisztulnak ki még a sötétség-partok,
Hajóm vízhez fagyasztja a bóra.
De mielőtt jégcsap nőne az arcomon,
Megcsillan a napkelte az égen,
Meleg szél süvít végig gyenge harcomon,
S keresztem elég fényed tüzében.
|
|
|
- március 08 2010 18:01:33
Szép, szinte misztikus a versed, gratulálok |
- március 08 2010 19:22:31
Tetszett, a végére már enyhül a szenvedés.
Maryam |
- március 08 2010 19:49:36
Sötétségből a fénybe, negatívból a pozitívba, szenvedéssel teli út, de megéri végig menni rajta.
Szeretettel: Léna |
- március 08 2010 20:04:35
Hát igen, talán még én is remélek. |
- március 09 2010 03:21:12
Gyönyörű,dallamos vers!Gratulálok!!! |
- március 12 2010 11:33:48
Szép,nagyon tetszett!
Szeretettel:Vali. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
