Milyen szép,
Amikor félelemt?l remeg a tested...
Milyen szép,
Hogy az élethez sosem volt kedved...
Milyen szép,
Hogy üvöltenél, de némának kell lenned...
Milyen szép...
Magamat látom benned.
denes - szeptember 25 2007 09:01:34
Kedves Eliza, szép ez a versed, de nem jobb lenne, ha a vágyakozástól remegne az a test és közben szerelmes szavakat suttogna?
Maryam - szeptember 25 2007 15:01:48
Ellentétre épül a versed, az ismétlések viszik a sorokat, a vége mégis biztató. Hiszen ha valakiben meglátjuk saját magunkat, a teljesség érzését tapasztalhatjuk meg.
Maryam
elizabethbathory - szeptember 26 2007 08:54:52
Köszi, denes, de akkor sajnos nem érted a vers lényegét, azért köszi hello
woodworker - december 29 2007 20:24:56
Annyi komment csak a saját testemen éreztem ugyanezt.
H?en adod vissza. Tudod hol és hogyan kell abbahagyni.
Újabb gyöngyszemecske
