|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Te tudod, hogy mi a pajta?
Nincsen sehol ablak rajta,
s nagy ajtaján, hogyha kint vagy,
elkísér a szénaillat,
oldalának fás szalagját
hosszú deszkaszálak adták,
szívvel bélelt, gonddal ácsolt
öblös torkú óriás volt,
és telente ebben hagyta
összes szerszámát a gazda,
szecskavágót, ekét, mindent,
amit megkímélt az itt bent,
a szekeret, boronát is,
meg egy darab hallgatást is,
volt egy félreeső sarka,
ott gyógyult a szerszám marka,
s ott egyengült egyre-másra
a kalapács vasalásra,
májusonta hitt a dalnak,
itt ülték a lakodalmat,
őrzött mindent, mint az akták
azokról, kik körbelakták,
bújtam minden zeg-zugában,
ma is ráismer a lábam,
s visszahallom, egész halkan,
ahogy ott topog a talpam. |
|
|
- március 10 2010 13:14:13
Kedves Mityka!
Szívedből írt visszaemlékezések énhozzám is egy az egyben átjöttek. Ilyen volt a régi pajta, annyi bizonyos. Szeretem, ha ilyenekről írsz, és ezzel sokakat visszaemlékezésre bírsz. Akár csak engem.
Nagyon tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 10 2010 14:31:57
Nagyon kedves vers! És annyira jól megírtad!! GRAT!!! |
- március 10 2010 18:59:44
Szép!) |
- március 10 2010 21:53:39
Jó a versed, Mityka. Hangulata nosztalgiára késztet.
Üdv, hubart |
- március 11 2010 12:18:40
Vidéki lévén nagyon átéltem most.... rég volt, mikor is volt, hogyan is volt... Aranyos vers.
Szeretettel: Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
