|
 Vendég: 109
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Az imént még kedvesen, szívből mosolyogtál rám,
Aztán a percmutató sikítva csattant tovább,
És már csak hűlő árnyékod csókolta hideg szám,
Majd az is tovatűnt, mint hortobágyi délibáb.
Közös emlékekből kovácsoltál harci pörölyt,
S fájdalom láncára fűzted a súlyos vasgolyót,
Majd megforgattad, mint elmúló napokat a böjt,
Mikor a koplalás szül gyomrodba lávafolyót.
A szerelemmel vívott kemény harcot feladtad,
Elfutottál, könnyebben gördülő útban bízva,
Szívemet összetörted, bordáim összezúztad,
És otthagytál, még vagy ötven évig haldokolva.
Egy kérdés gyötör csak, beteggé lett életemben:
Miért öltél meg? Miért hazudtad azt, hogy szeretsz?
Miért kell, hogy bántson túl hosszú létezésemben,
A tudat, hogy most a horizonton túlról nevetsz?
Küzdöttem a szerelemmel, és küzdenék ma is,
Mióta kinyílt a bennem megbújó virágszál.
Miért öltél meg? Most már tudom, a remény hamis,
A bizalom hazugság, s nem szép más, csak a halál.
|
|
|
- március 13 2010 12:12:59
Jogos kérdésed szép verset szült, A vége nagyon szomorúra sikeredett, de ez az értékéből semmit sem von le. A verstől elvonatkoztatva kérdezem, biztos, hogy csak a halál lehet szép? Ezen gondolkozz el még egy kicsit. Gratulálok!
Ödv, hubart |
- március 13 2010 19:47:28
Elkeseredett, szomorú sorok, megválaszolatlan költői kérdés. a csalódottságot váltsa fel a boldogság, minél hamarabb, azt kívánom...szép.
Maryam  |
- március 13 2010 20:58:38
Kedves Tris!
Súlyos a végkifejlet, nem hiszem, hogy ez lenne itt a vég! ne add fel a reményt! Ám versed ragyogó - csodaszép Üdv, bZs |
- március 13 2010 23:17:42
Jobb napokon van más szép is. Csak egyre ritkább megélni ilyen jobb napokat.
Mindazonáltal köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
