|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy szép tavaszi alkonyatkor
a parkban csak ketten vagyunk.
Virágok nyílnak a sétány mellett.
Kéz a kézben, merengve andalgunk.
Ó! Szép kedvesem,
mily édes így az élet.
Olyan édes vagy nekem,
mint az éden kertje.
Most, hogy újra találkoztunk
annyi mondanivalónk lenne
de mi mégis hallgatunk,
nézzük egymást szótlanul.
Egymás szemébe nézünk,
közben verset mondok.
megfogom lágyan kezét,
leülünk egy rejtett padra.
Mondanám fennhangon.
Te és én. Ugye érted?
Kit szerethetnék Nálad jobban,
Mindent megtennék érted.
Azt szeretném, most,
hogy álljon meg az idő,
ez a pillanat soha el ne múljon.
bár tudom, lehetetlen kívánok.
|
|
|
- március 15 2010 09:02:20
igazán szép vers |
- március 15 2010 10:25:54
Kedves Yanko!
Gyönyörű verset írtál.Vannak olyan pillanatok, melyek sosem térnek vissza,de szívünkben őrizzük őket.
Szeretettel olvastalak:Szofi |
- március 15 2010 12:59:54
Ezek azok a pillanatok, amelyek széppé teszik az életet
Üdv. Pirike |
- március 15 2010 15:01:32
Szép verseden jó volt elnosztalgiázni!
Üdv, hubart |
- március 15 2010 15:58:56
Szeretnénk megállítani az időt a boldogság pillantában, de időnk nagy részében csak küszködünk egy-egy ilyen pillanatért..- talán megéri(?) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
