|
 Vendég: 49
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A tehenek, a lovak meleg alma
volt általában éven át a szalma,
az udvar hátsó fertályába rakták
a szálanként villázott szalma kazlát,
a villahegy is olyan sorba tolta,
hogy lecsorogjon eső, hólé róla,
a parasztudvaron ő volt az égbolt,
de szép nyaranta sok szerelemé volt,
a szalma árnyas alja, szinte várta,
ki bújik nyári melegében nászra,
de fogyogatott, egyre lejjebb lépett,
a vonyigó az oldalából tépett,
s csak akkor látta élte széle-hosszát,
ha ráhevertek, puhára taposták,
most gépek nyüvik, henger-téglaforma,
csak vár a tarlón szerte-széjjel szórva,
nem magasodik ma már szálról-szálra,
a szérűn új úr ül, a szalmabála. |
|
|
- március 18 2010 10:30:36
Kedves Mityka!
Nagyon jól megírtad ezt a verset, szinte látom magam előtt a régi szalmakazlat, és ismerem én is a vonyigót, amivel mindig annyit téptek belőle, amennyire éppen szükség volt. Hej, hol vannak már azok a szép idők!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 18 2010 14:17:32
Változnak az idők. Ha jobban pedzegetnénk az már politika...
Tetszett. |
- március 19 2010 07:35:32
Nagyon szépen leírtad ezt a kis történetet, remekek a rímek is |
- március 20 2010 06:54:58
Kedves Mityka csoda szép képekkel írsz, és igen akár még tovább is lehetne fűzni a gondolatot.
Nagyon tetszett.
Szeretettel,Korin |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 06. csütörtök,
Berta napja van.
Holnap Ibolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
