|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
(Kőkör egy tisztáson. Günter, Damdoviel vitatkozva jönnek.)
DAMDOVIEL
Én nem értelek, ezek a lapp asszonyok…
GÜNTER
Idegen vérű, elfajzott korcsok csupán.
DAMDOVIEL
Mégis, láthatóan szemrevaló korcsok.
GÜNTER
Csak… korcsok.
DAMDOVIEL
Ugyan, Günter, beteg vagy tán?
Nyúzott vagy, akár a lenyúzott szarvasbőr!
GÜNTER
Csodálod?
DAMDOVIEL
És komor. Kővé ne válj nekem!
Túl keménnyé válna az arcodon a bőr,
Hogy aztán én…
GÜNTER
Mondd, te sosem maradsz csendben?
Gondolkozom.
DAMDOVIEL
Na, látod, ez a te bajod;
Túl sok dolog szorult meg a koponyádban!
Talán le kéne cserélned a kobakod.
GÜNTER
Neked meg túl beszédes a nyelv a szádban.
Hadd vágom ki!
DAMDOVIEL
Tán nem elég a sajátod?
GÜNTER
Nem nekem kell; a vadászkutyámnak szánom.
DAMDOVIEL
Úgy amit tőlem hallanál, tőle fogod.
GÜNTER
Akkor az első alkalommal megfojtom!
DAMDOVIEL
Úgy pocsékba megy a nyelv. Inkább megtartom.
GÜNTER
Lehet, hogy téged kellene megfojtsalak.
DAMDOVIEL
Az talán fájna.
GÜNTER
De nem nekem.
DAMDOVIEL
Úgy hallom,
Lelkedben kezd felolvadni a jégalak;
Ezt a Güntert szeretem én: nyelve éles,
Mint frissen élezett csillogó kardpenge,
Akár költőé, szólása olyan ékes.
GÜNTER
Elfáradtam.
DAMDOVIEL
Günter ennek nem engedne,
Günter mulatna, míg éjjelt kerget nappal,
Talpon lenne az utolsó hordó után,
Sörmámorban játszadozna asszonyokkal,
És tán megpihenne harmadnap délután.
GÜNTER
Szemedre talán homályos hályog feküdt,
Mitől nem látod a forrongó háborút?
DAMDOVIEL
Ez a háború már aludni lefeküdt,
És győztünk. Mire fel hát ez a bús ború?
GÜNTER
Jól beszélsz: seregünk győzelmet aratott,
S Bóden atyám szíve nyugalomra talált,
De körülnéztél? Szemed hány lappot látott?
Látszólag népünk erős hűbérúrrá vált,
Ám mi nem várt vendégek vagyunk itt csupán,
Házigazdánk pedig dühös, és nem nyugszik,
Látja: haderőnk eléggé megcsappanván
El félelemmel telve, nyugtalan alszik.
Tudják mind: bár most csend borult a vidékre,
Vihar szagát hordozza magában a szél,
A sok lapp ráérez a lehetőségre,
S zendülni fog, mielőtt véget ér a tél.
DAMDOVIEL
Bóden király lép majd...
GÜNTER
Bóden király gyenge!
Igaz bár, de vészben az igazság botor,
Ostoba, nem megengedhető jelige,
Atyám elveszejti hát, mit összekotor.
DAMDOVIEL
Veszélyes szavak ezek.
GÜNTER
Nem veszélyesebb,
Mint az út, amin atyám botladozva jár.
A lapp most még szétszórt, de egyre erősebb,
És ha nem lépünk már most, súlyos lesz az ár.
DAMODIVEL
Lázadástól félsz hát?
GÜNTER
Bizony lázadástól.
DAMDOVIEL
De te nem lázadó szavakat ejtesz ki?
Félsz a még nem is létező lázongástól,
S eközben dúlnak benned a puccs szavai.
GÜNTER
Ezek még csak szavak, s kósza gondolatok.
DAMDOVIEL
De mennyire él az őket tápláló föld?
GÜNTER
Él: ez teelőtted többé már nem titok,
A kérdés, ölsz-e, ha azt mondom neked: öld?
DAMDOVIEL
Nem félsz, hogy eljár a szám?
GÜNTER
Nincs okom félni,
Mert előbb metszem majd el lélegző torkod
És fogom minden csepp véred kicsorgatni,
Semmint nevem árulónak kiálthatod.
(Damdoviel kardot ránt, Günter szintúgy.)
DAMDOVIEL
Árulónak szólítalak téged, Günter,
Ám nyugodtan nevezz te is akképp engem.
Damdoviel kardját a földbe szúrja.
GÜNTER
Hűséget fogadsz hát?
DAMDOVIEL
Hűséget én, Günter,
Tiéd vagyok, s ha kell, érted ontom vérem.
GÜNTER
Megköszönöm. Ám félre ne érts, barátom:
Szeretem atyámat, jó és igaz ember,
De királynak rossz; és ha ő van hatalmon,
Népünk fölött összecsap a káosz-tenger.
Új király kell.
DAMDOVIEL
És az új király te leszel.
GÜNTER
Hiszem, hogy népünk halhatatlanná tenném,
Ha dicső nemzetünk királynak fogad el,
E háborút pedig győzelemre vinném.
DAMDOVIEL
Szép szavak. Tényleg így bízol önmagadban?
Mintha máris tiéd lenne a diadal,
S büszkén ülnél aranyozott trónusodban,
Míg nevedet zengené száz héroszi dal.
GÜNTER
Ne gúnyolódj rajtam.
DAMDOVIEL
Eszembe se jutott.
GÜNTER
Az út oda még hosszú, és nehéz nagyon,
De te meg én legyőzünk királyt és lappot,
Hiszem, ha kicsit túlnézek a holnapon.
(Günter kihúzza a földből Damdoviel kardját, s visszanyújtja neki.)
DAMDOVIEL
E holnap tán közelebb van, mint gondolnád,
Kezdjük hát élezni az izlandi kardot!
GÜNTER
Kezdjük hát!
DAMDOVIEL
Günter király, nagy jövő vár rád,
Ha beszedtük Bódentől a hadisarcot.
|
|
|
- március 20 2010 15:03:03
Tetszik a történeted ) |
- március 20 2010 15:58:34
Köszönöm. Ám sajna holnaptól lassabban frissítem - már régóta dolgozok rajta, és a folytatásához is idő kell. |
- március 21 2010 08:43:06
Nagyon élénk a fantáziád! Ha megfeszülnék se tudnék írni ilyet.., mintha valami Shakespeare drámát olvasnék..nagyon jó, várjuk majd a folytatást |
- március 21 2010 09:16:03
Köszi szépen, már fel is került a folytatás, de a negyedik szín, az még várat magára. És a végkifejlet is, mert a tervek alapján három felvonás lesz. Az első szól az izlandi uralom hanyatlásáról, mint kiderült; a másodikról egyelőre annyit, hogy patthelyzet alakul ki, megjön a tél, a háborút szüneteltetni kell, ám feltűnik még egy szereplő ennek alakulásában... s persze feltűnik ez a titokzatos Tűán is, de hogy ki ő, mi ő, még titok... És végül a harmadik felvonásban a háború a végéhez közeledik, és nem várt véget ér, sorsok és jellemek változnak meg, és kiderül, mi lesz Lappföld sorsa. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 20. hétfő,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
