|
 Vendég: 44
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Megyek az utcán, s megpillantom őket,
Koldul egy anya. Szomorúság tölt el.
Ül a földön, ölében a gyermeke.
Fájdalom ezt látni, lesütöm a szememet.
Belül sajog lelkem, szörnyű így élni,
Remegés fut rajtam, elkezdek félni.
Félek, közömbösek lettek az emberek.
Helyettük is lesütöm újra a szememet.
Hideg van, zord az idő, fázom.
Magam előtt csak a koldust látom.
Pár forintért benyúlok a zsebembe,
S fejem lehajtva lesütöm a szememet.
Csörren a pénz, hálát rebeg az anya,
A pénzért nyúl sovány, eres karja.
Szomorúan rám néz a gyermeke,
S én gyorsan lesütöm a szememet.
Miért nem tudok a szemükbe nézni?!
Szégyellem, hogy nekik így kell élni.
Kicsorduló könnyem befelé nyelem,
Fájdalmas sóhajjal lesütöm a szemem. |
|
|
- március 21 2010 04:06:29
Szép... |
- március 21 2010 07:43:43
Kedves Amerin!
Nagyon szép és meghatóan szomorú a versed.. Bizony az ember szégyenkezhet, ha meglátja "őket", mintha kollektív bűnösség érzése szállna ránk, akiknek még viszonylag jól megy..Szép nyomatékot adnak versednek a versszakok végén ismétlődő sorok
Szeretettel, bZs |
- március 21 2010 16:23:31
Megható együttérzés...szomorú tények.
Maryam |
- március 21 2010 22:19:33
A hárommillió koldus országa leszünk rövidesen... A hétmillió meg lesütheti a szemét, De meddig? Amíg mindannyian koldusbotra nem jutunk?
Szép a versed, gratulálok. Szeretettel, hubart |
- március 23 2010 12:39:54
Kedves Amerin!
Azt kell mondanom, hogy én is Veled együtt sesütöm a szemem, és mások hibája miatt én is egy kicsit szégyenlem magam.
De legalább van munkám, (még), dolgozom, adózom, és ki tudja, valahol,valamilyen formában segítem is az arra rászorulókat. Azon kívül anyagi lehetőségemhez mérten adományozok is.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 09. szerda,
Ádám napja van.
Holnap Nikolett, Hunor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
