|
 Vendég: 53
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Fázom..
Remegve fekszem az ágyon.
Elcsukló hanggal a távolba kiáltom,
Hogy fázom.
S vacogva, dideregve állom,
Hogy a hideg körbezárjon.
Leheletem jeges faggyá dermed,
Nyakamban az ér kővé mered,
Mellkasom csendesen zihál s lüktet,
Reszkető kezem melegért tüntet,
Testem pedig remeg.
Nincs láng, mely feléleszthetne..
Nincs test, mely felmelegíthetne..
Nincs kéz, mely felemelhetne..
Nincs fény, mely életre kelthetne..
Nincs kiút, mely megmenthetne?
|
|
|
- március 21 2010 06:05:12
Küldök egy kis fényt jó??Szép vers!Gratulálok!!! |
- március 21 2010 07:49:54
Szerintem van.., aki keres, az talál..de jól kifejezted ezt az életérzést |
- március 21 2010 08:43:25
sZÉPEK A NINCSEID - VALÓSÁGOS "KINCSEK" |
- március 21 2010 10:56:52
hm szépen szedted versbe
Gratulálok
Üdv:Lumos |
- március 21 2010 12:23:02
köszönöm véleményetek! |
- március 21 2010 13:15:33
Van ez így, és még hányszor érzed majd, hogy fázol, de remélhetsz egy jobbat, ha valaki egyszer lángra lobbant. Szép és szomorú is egyben. |
- március 21 2010 16:16:01
A hideggel jól szemlélteted lelked árvaságát, a zárlatodban a kérdés kétségeket ébreszt. Lehet, hogy van, lehet, hogy nincs?
Maryam |
- január 20 2012 22:20:19
Ez nagyon szép,és tele mély érzésekkel,a magány mély nyoma érzékelhető benne.A szeret hiánya,a keresés ,a remény,és a vagy az új felé.Nagyon elgondolkodtató.És átérezhető.átjön amit épp akkor éreztél,vagy ön érzett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 04. péntek,
Rozália napja van.
Holnap Viktor, Lőrinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
