Nem t?ntem el, csak magányomon gondolatommal,
Vakon bolyongtam lelkem végtelen mezején.
Mert volt nékem egy álmom, álmom az édenr?l,
Álmom a boldogságról a mennyei életr?l, egy másvilágról.
Álmom, hogy lett egy új világom mire régen vágyom.
Hol sima az út, hol mindig fogja valaki a kezem,
S nem könnyvíz áztatta szemem, habkönny? lelkem
Üde táncot jár kékszem? kering?z? szárnytalanul is
Könnyedén repked?, mindig mosolygó angyallal.
Álmom, miben soha nem feledtek érz? gondolatok
S lám, ébren vagyok. Nocsak, egy másvilág rejlik,
Ó hisz itt nem fúj a szél, s a két kéz mindig összeér!
A mosolygós kékszem? tündér, édes csókját leheli
Meg-megdobbanó szívemre, mintegy szabályos ütemre
Sarkallva, ösztönözve ezzel, ezzel az édeni lehelettel.
