Hát te is? Te is elmentél!
Igaz már várt, az örök együtt lét!
Most biztos boldogok vagytok,
Hol csak az öröm van, semmi fájdalom!
Oly erős voltál, minden pillanatban,
Gyermekeid nevelve, erős akarattal!
Bántott az élet, de te kitartottál,
Hangos szót, szinte sohasem szóltál!
Senki nem volt különb, áldott szemeidben,
Szíved vetett hitet, bennünk, szeretteidben!
Nem mutattad soha lelked titkait,
Néha nyíltál ki, s mi nyeltük szavaid!
Soha nem szerettél középpont lenni,
Látod, ezt a sors nem bírta lenyelni!
Lelked rejtekét nem bírva megnyitni,
Téged tett középre, nincs ellene mit tenni!
Bár csak ölelhetnénk, csókolhatnánk újra,
Asszony leányaid, két karodba bújva!
Tisztességes kezed, fogását éreznénk,
Unokáid haja, kezed szeretetét!
Megint menekülnél, bújnál előlünk,
Nem teheted soha, hisz szívünkben itt őrzünk!
Azt hiszed elmentél, soha nem mehetsz el,
Itt vagy a szívünkben, s maradsz örökre!
szhemi - március 25 2010 17:34:00
Nagyon szép emlékezés.
Nem tudom, hogy mennyire friss, de azt hiszem az ilyen fajta emlékezés mindig nagyon fájdalmas.
Üdv: József
Adj három napot a végtelennek,
hogy láthasd,
milyen voltál fáradt hitetlennek.
Adj három napot a végtelennek,
hogy várhasd,
örök kérdéseidre végre felelnek.
Adj három napot a végtelennek, egy már nem létező
életért,
hogy átléphesse a dimenziót, ki valami szebbet, s talán
mást remélt.
Eta-Etusom - március 25 2010 18:53:28
http://www.youtube.com/watch?v=spBOZa87xIY
megrendülva...
lenabelicosa - március 25 2010 19:11:39
Szerettünk elvesztése nehéz életesemény, fájdalmadban együtt érzek veled. Versed hűen állít emléket neki. Nagyon szép.
Szeretettel: Léna
vali75 - március 25 2010 20:29:26
Megható,nagyon szép emlékezés!
Szeretettel:Vali.
(
