Harmat cseppbe zárt szivárvány pillanat
Vagy csupán egy apró türkiz fény? gondolat
Mely az álmos f?szálhoz tapadt
S ringatózva lágyan kecsesen
Csillog a selymes zöld fövenyen
A távoli horizont
Mint szerelmes ifjú elpirul
Amint az ébred? nap fátyla arcára hull
Majd feljebb szökken s fényét kitárva
Csókot lehel az egész világra
Mily bódító édes pillanat
Érzem amint bilincseim lehullanak
S a halomba hordott évek felett
Lelkem mint szabad madár ott lebeg
Elmaradnak mind a régi bajok
Amint egyre feljebb és feljebb suhanok
Alattam végtelen rétek és egek
Csábító hajnala integet
Még látom a harmatcseppeket
S a szemekre dermedt könnyeket
Az id? tudom felszárítja majd
denes - szeptember 28 2007 04:55:01
Felül emelkedni mindenen, milyen jó is lenne, ide szállít el a képzelet, hogy átérezd, ami volt és széppé tegyed ne csak a múltat, de a jelent is.Ezt er?sítik a gyönyör? természeti képek.
amazonasz - szeptember 29 2007 14:52:04
[b]Kedves Tibor, és Ica[/b]
Köszönöm ezt a rengeteg dícséretet.
Gyula
gosivali - október 04 2007 16:21:00
Meghatóan szép természeti képek sora teszi az olvasó számára is még szebbé, átélhet?bbé a lélek üzenetét, a hangulatot. Nagyon szép a versed, Kedves Gyula.
amazonasz - október 06 2007 19:03:18
Annak pedig különösen örülök, hogy neked is tetszett.
Szeretettel
Gyula
