|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Akkor még jó volt megállni a könnyű napban,
Énekelni halkan és nem hallani semmit,
A csendben hallgatni a fű növését
A poros, puha úton enni a Nyár zsíroskenyerét...
S az életbe is beleharapni, a hol a rét.
A vizes fák mellett nevetni,
S megálmodni az estét, mikor kezem már a hajadban,
Mesét olvasni, lapozni oldalait,
Csókba fojtani, álmosan ...
Kedvesen, suttogón.
S ha reggel mikor felébredek, testem fájdalmát
Tengerinek tenger látása gyógyítsa,
S a rengeteg földet látva, kacagjak,
Dobogó szívemet hallgatva,
Mondjam: Véres a kezed. E szavakkal dicsekedjek önmagamnak.
Kezem a szívemhez emelem,
Mint egy tangóharmónka,
Az énekem tele falcs billyentyűkkel, kopottak,
Lépésem akár egy hegedű
S nem mondta akkor nekem senki: Az altatót hamisan dúdoltad.
Az is megtörtént velem,
A vetésben derékig meztelen jártam.
És figyeltem elképzelve magam előtt,
Hogyan fogjuk összegyűjteni a sárga tájat...
Puliszkát s kenyeret belőle... valamikor Ides is így kapott erőt.
|
|
|
- március 28 2010 03:43:06
Szépen láttatál...Gratulálok!!! |
- március 28 2010 08:25:19
Szia iytop!
Pazar soraid csillognak a boldog emlékezésektől. Nagyon szép, tetszik, mind formában , témában egyaránt. Még, még írj hasonlókat!
Grt.  Sancho |
- március 28 2010 10:01:13
Kedves Elemér barátom! Versed visszavitt engem is a kedves szilágysági tájakra, a varsolci réten én is szedtem vadvirágot. sokszor gyalog megtéve az utat Krasznáig (nem mindig járt a busz). Nemrég jártam arra, minden megváltozott. A régi kastély is romokban, csak az emlékek érintetlenek.
Versed lírai életrajz és korrajz is egyben. Gratulálok!
Szeretettel, Feri |
- március 28 2010 18:09:47
Egészen különleges hangulatú szép emlékezés a versed, gratulálok |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
