|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Zöld fűszál a réten, büszkén tekint szét,
Kedvese egy virág, ki szeret, óv és félt.
Egyformák a napok, az éjjek, reggelek,
Büszke, fűszál titkon tekint a rét felett.
Nem érzi mit egykor, tán nem is volt soha,
úgy érzi az élet hozzá volt mostoha.
Most szerelemre éhes, teste, lelke fáj...
de megváltozott minden, egy hűvös délután.
Lágy fuvallat suhant, a fűszál meghajolt.
A'pillanattól fogva, várta a holnapot.
S ma..
Hosszú keskeny testén, szellő simít lágyan.
Titkolja szerelmét, titkol minden vágyat.
Elveszíti fejét, ha cirógatja végig,
szerelmes táncukat, bárányfelhők nézik.
Hát mit művelsz te fűszáll? Nézd virágodat!
Ne sodord veszélybe biztos világodat!
A fűszál és a szellő .. szerelmük vad románc..
mi nem tarthat örökké... csak örjítő tánc...
A szellő suhan tova, ő csak pillanat!
Hátrahagy emléket... mi fáj.. ennyi marad.
2010. 03. 26. |
|
|
- március 27 2010 20:54:19
Gyönyörű vers! Gratulálok!
Szeretettel:Vali. |
- március 28 2010 03:52:27
Szép,dallamos,gratulálok!) |
- március 28 2010 05:48:54
Szépen fogalmaztad meg a szerelem és megcsalatás érzését. sajnos néha egy kóbor szellő teljesen szétfújja megszokott hétköznapjainkat.
Szeretettel: István |
- március 28 2010 08:48:49
Bizony képes szétfújni, mégis szeretjük ahogy cirógatja arcunk egy forró nyári napon Vannak akik pillanatra élvezik az érzést, és vannak akik nem tudnak betelni vele, és újra meg újra érezni akarják. |
- március 29 2010 13:51:38
Szomorúan szép versed nagyon tetszett. |
- április 02 2010 11:09:24
Köszönöm, örülök hogy nálam jártatok |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
