|
 Vendég: 109
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Leköltözött az ég a földre
milliónyi kis csillagával.
Állunk szótlanul a temetőben,
a múltat nézzük a gyertyalángban.
A kicsi fény emlékeket hoz elő,
tisztán látható, ami már nincs,
mohón iszik a zsebkendő,
mindenki szívében a múlt a kincs.
Apró ház volt, kicsi udvarral,
most betondzsungel a város közepén,
cikória kávé volt az uzsonna,
meg vajas, köménymagos kenyér.
Az ízét most is számban érzem,
pedig eltelt sok-sok év.
Kutatok a gyertya fényben:
Tovább! Kérlek! Még mesélj!
Itt egy újabb régi otthon,
a falu képét is látom már.
Egy gyermek, ki mosolyog,
s mellette áll nagyanyám.
Mindketten a gyenge lángban
a múltamról mesélnek.
Én kibontott vitorlával
hajózom az emlékben.
Két nagyapám arcát nézném,
de ők oly régen elmentek,
a pislogó gyertya fénynél
homályosan derengnek.
Egy villanással eltűnik a kép,
gyertyafüst száll a messzeségbe.
Engem átölel a csillagos ég,
s vállamra ülnek a szép emlékek.
|
|
|
- március 31 2010 20:56:03
Nagyon tetszett a versed! ahogyan a gyertyaláng a múltat felidézi,a régi szép emlékeket!
Gratulálok!
Szeretettel:Vali. |
- április 01 2010 03:56:57
Szépen emlézeztél! |
- április 01 2010 13:50:32
Néha nagyon tudnak fájni az emlékeink. Azért néha a szép emlékek vigasztalóink lehetnek |
- április 01 2010 21:03:07
Életszerűen elevenítetted fel az emlékeidet. Én is elkalandoztam általa az enyéim közöt a multamban... Gratulálok!
Szeretettel, hubart |
- április 06 2010 22:12:22
Köszönöm, hogy olvastatok.
amerin |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
