|
 Vendég: 119
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fél esztendeje verted fel gerincem hátára,
Rozsdás szögekkel a csörgő láncot,
Majd a lánc végére csomóztál egy szilaj táncú,
Nyughatatlan ólomkalapácsot.
A kalapács azóta is táncol, s összezúzza,
Ami csak vad útja elé akad,
Súlya húz, de cipelem, míg a világot járom,
Míg az idővonal kettészakad.
A világot járom, kóborlok, békét nem lelek,
Az idő lassan megszűnni látszik,
Csupán két dolog forog már: maga a Földgolyó,
S a súlyos pöröly, mely vele játszik.
Terhemtől lassan haladok, de űzöm lépteid,
Míg köröttem omlanak a falak,
Ígérem: meglellek. Miképp üldöz kalapácsom,
Akképpen sarokba szorítalak.
Köszönöm, hogy megátkoztál, e dicső tettedet
Nem felejtem el soha, míg élek,
Hozzám nőtt kalapácsommal rombolok le mindent,
S már a halál kezétől sem félek.
Hát megvagy végre, bár fél planétát letaroltam,
Mire megragadhattam karodat,
„Sírj csak, kedves, sírj bátran: nincs szívem, mit meghasson,
Ha látom könnyben ázó arcodat.
Nézd meg! Nézd meg jól ezt a rettenetes láncszörnyet!
Boldog vagy, hogy kettétörted sorsom?”
Miközben szíved a rettegéstől majd szétrobban,
Megragadom szörnyű kalapácsom.
A roppant pöröly dühödten szabadulni vágyik
Markomnak erős szorításából,
Ám ekkor izzó tekintetem körbejár azon,
Ami még megmaradt a világból.
A gyűlöletes düh tengere felszárad gyorsan,
Mint forró nyári napon a zápor,
Aztán a láncot a nyakamon körbetekerem,
S szemem tükre úgy fénylik, mint egykor.
„Köszönöm!” – szólnak ajkamról az utolsó szavak,
És elengedem a kalapácsot,
A lánc megfeszül, s lehulló fejem megsiratja
Az életben hagyott zord világot.
|
|
|
- április 01 2010 19:10:55
Köszönöm. |
- április 01 2010 20:06:14
nem semmi.  tetszik |
- április 01 2010 20:08:56
Kedves Tris!
Félelmetes látomás a tiéd is, de mondd, ki az a teremtmény, aki megérdemli, hogy ennyire szenvedj miatta? Elárulhatnád nekünk..Van egy ötletem: kezdj el nevetni: hahotázz.., egy idő után a kényszeres nevetés átmegy valódiba.., utána már egészen gördülékenyen nevetsz, szinte bugyborékolsz, gáttalan árviz, habzó nevetés: tömény adrenalin.., következmény: a problémát egy jelentéktelen tollpihének látod..,előre nézel, jót vársz,koncentrálsz a jóra, akkor is, ha reménytelennek tűnik..; optimizmusod töretlen.. ..Akár most is kezdheted, ha más nem nevess rajtam! Lásd, hogy hahotázok
Szeretettel, bzs |
- április 01 2010 20:13:57
Én örök mosoly ember vagyok. Kívül.
És optimista. Elvileg.
De hullámhegyek/völgyek jönnek/mennek, és a két, számomra egykor legértékesebb ember árulása nem enged el, és kínoz, azóta is. Néha jó a kedvem, néha dühös vagyok, néha letört. Így megy ez, fél éve. |
- április 01 2010 20:26:56
Bocsáss meg nekik!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
De ám csak úgy , SZÍVBŐL!!!!!!!!
Minden meg fog változni! Hidd el,
erre ez a legjobb gyógyszer!!!! |
- április 01 2010 20:27:39
De NE ám csak.., akartam mondani |
- április 01 2010 21:06:15
Néha haragszok, néha nem, de ez nem változtat semmin. |
- április 01 2010 23:32:43
Jó lett nagyon. |
- április 02 2010 08:45:23
Kedves Tris!
Számomra is elég borzalmas volt olvasni ezt a versedet.
Érződik - majdnem minden versedből és írásodból - a harcra készség, mintha mindig ellenféllel akarnál kűzdeni, vagy valakit, valakiket legyőzni, (s ezért még az unverzumot is képes volnál megsemmisíteni). A megbocsátás nagy erény egy ember részéről.
Essél túl a ló "másik oldalára" s legyél egészen optimista, reménykedő, és próbálj abban hinni, a "gyávák", a "gonoszak" előbb-utóbb elnyerik méltó büntetésüket.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 02 2010 10:14:51
Nyugalom: csak a versekben gyilkolom le a fél világot.
Nem vagyok haragtartó, de valahova le kell írni, KI kell írni... s marad a düh nélküli fájdalom. |
- április 02 2010 11:53:57
Kedves Tris D Carnahan! Nagy verset olvastam Tőled, már mindjárt az elején megfogott. Kemény szavak, nyílt, határozott fellépés életed megkeserítője (-tői) ellen. Jogos indulatokra szükség van olykor, mert levezetik a felgyülemlett feszültséget. Bevallom, féltem is, hogy dühöd nem csillapodik, és az a bizonyos kalapács könyörtelenül lesúlyt majd a végén. Nem ez történt, és föllélegeztem. Nem tudom, hogy hívő ember vagy -e, mindenesetre versed végkifejlése keresztényi megbocsátást, emberhez méltó humanista bölcsességet tükröz. Versedhez, a benne lévő gondolatokhoz, és a hozzáillő formához gratulálok!
Szeretettel, hubart |
- április 02 2010 12:15:42
Hívő vagyok: az emberekben hiszek, mindezek ellenére is. Sok árulás, gonoszság, kegyetlenség, hazugság van köröttünk, mégis bízok még bennük, és hiszek még bennük, de a hitem eddig tart, és nem tovább.
Köszönöm! |
- április 02 2010 15:33:05
Elég kemény...különleges a stílusod, szimbólum-rendszered.
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
