|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Sötét kezeddel simítsd ki
öreg arcomról ráncaim.
Puha, meleg, fájó kezeddel
csukd le végleg fáradt szemem.
Rántsd meg lelkem
- utolsó sóhaja az életnek.
Repíts magasra, a felhők fölé,
had üljek a hab tetején.
Onnan nézzem, akiket itt hagyok,
szél susogjon ezüst szárnyamon.
Könnyem legyen megannyi esőcsepp,
mégis fáj itt hagyni akiket szeretek.
|
|
|
- április 04 2010 18:02:01
Nem kell annyira sietni! Mindennewk eljön a maga ideje
Üdv, hubart |
- április 04 2010 18:45:23
Érdekes az élet!
Néha az ember úgy érzi, jobb lenne ha élete végeszakadna, a fájdalom szülte szenvedések hozzák ezt elő. De tudnunk kell nem minden tart örökké, a rossz napok sem. Éreztem régen én is így.
DE mikor halálközelbe kerültem az életemért fohászkodtam és egy bennem élő piciért, akkor mégis megláttam az élet apró csodáit! Sajnos ilyenkor vesszük csak észre, milyen sok szép van az életben.Már máshogyan látok mindent! Te is el fogsz majd jutni idáig, csak kérj "fönntről" útmutatást.
Üdv.:Marika |
- április 05 2010 02:00:34
Kedvesek vagytok, de a vers egy, amolyan emlékvers a nagymamámról. Akkor írtam, amikor meghalt. Cím!!!!! |
- április 07 2010 17:38:22
Tetszett az emlékversed. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 20. hétfő,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
