|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Csak kiszáradt patakmeder vagyok,
Mióta éltető folyamod elhagyott.
Szívem, mint porzó, víztelen folyó partjai,
Megrepedezett!
Kemény kérge nő földemnek.
S a résekben, mint boldogság
Megszakadt fűzérének széthulló gyöngyei,
Fuldokló aranyhalak verdesnek!
Hogyan terelhetném oly’ hiányzó áradatod
Újra felém?
Mint múlni nem akaró, kitartó remény,
Még madárdal szól
Haldokló, szomjas, parti füzeim tetején!
|
|
|
- április 10 2010 06:50:01
nekem tetszik ahogyan megírtad |
- április 10 2010 12:07:28
Gyönyörű vers; nagyon szép képekkel írtad le kitaró szerelmed és a reményt..Gratulálok!
Szeretettel, bZs |
- április 10 2010 17:44:56
nagyon szép... |
- április 12 2010 10:52:45
Szomorkás sorok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
