|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Csendes volt a tó, az erd? hallgatag,
köd takarta a fákat.
Mint dal a szívben, lombok közt a szél
megvadulva vágtat,
elfut, a hegytet?n megpihen lihegve,
s ha a gallyon fennakad,
cibálja, húzza, tépi mindet egyre,
remegve kéri, hadd legyen szabad.
Hajszálaim közé, álmos alkonyatkor
aranyport szór az ég,
majd bíborra festi a tájat, úgy tekint rám,
nem fogok sírni még.
Hóvihar dúl, kavarog meg nem állva,
egyszerre szomorú, fagyott,
s megyek tovább, lépteim egymásutánja
dobogja: ma minden otthagyott.
S ha minden elveszett, akkor is visszatér,
ha hajladoznak a tölgyek,
pihenj meg te is némán a hegy tetején,
s nézd a völgyet. |
|
|
- szeptember 30 2007 09:46:44
Most, hogy elolvastam ezt a szép természeti képekkel megt?zdelt verset, már látom, a kép nem egészen oda ill?. De ez legyen a legkevesebb, inkább az bánt, hogy lelked is hideggé vált, ahogy a hóvihar dúl, de remélem nem friss már ez az élmény. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
