Néha kell,hogy lássam ajkaid dallamát,
Szerelmünk múlásának gyönge fájdalmát.
És kell az is,hogy sírni lássalak,
Hogy minden egyes szavad gúzsba kösse azt.
De az is éltet ha néha sírni látsz,
Kell az is ,hogy összetörve láss.
És az is kell,hogy néha megtalálj,
Mert elvész a lélek,ha minket veszni lát.
Néha kell,hogy forrón csókoljál,
Azért kell nekem,hogy rólam álmodjál.
Had legyen neked néma földi könnycsep,
Gyöngéd szerelem és hamvadó a fészek.
Mert néha kell ,hogy érezze a szíved,
Hogy ez az élet velem a végzet.
denes - szeptember 30 2007 10:34:53
A szerelem haldoklása érz?dik a versedb?l. Él még, lélegzik, de lassan szakad a szál.A könnyek, a szavak felszáradtak, megkoptak, de a vágy benned most is örökre szabad marad.
