|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Lehullott az álarc, a csillogó máz,
rájöttem, te is csak olyan vagy, mint más
hagytam, az élet hadd sodorjon,
mert az arcod mindig oly komoly volt...
Megtört a varázs, vagy inkább átok,
de még mindig kísérted az álmom
mégsem bírok rád gondolni, nagyon fáj
mert ragyogó a szemed, puha a szád...
Felébredtem, látom már milyen vagy,
baljós sejtelemmel jött a holnap
nem akarsz beszélni, kerülsz végig
és az illatod már csak megrémít...
Elmúlt minden látomás, maradt a való,
hazudtál rólunk, én naiv, te csaló,
nincsen már barátság, vége, mert csalódtam,
és fáj, fáj – nekem, a halottnak...
|
|
|
- április 11 2010 19:56:43
Nagyon szépen kiírtad magadból a csalódás érzését!Gratulálok versedhez!
Szeretettel:Vali. |
- április 12 2010 17:07:27
Belehal az ember,valóban...gratulálok,jó vers!! |
- április 12 2010 19:33:53
Nagyon szép vers!
Valóban belehal az ember, van olyan aki mindennap belehal újra és újra, mert hiába látja már az igazat, de nem tud menekülni. Lehet, hogy később még örülsz majd neki, hogy te el tudtál!
Szeretettel: Semmigyermeke |
- április 13 2010 20:59:10
Köszönöm a kedves szavakat, és hogy elolvastátok a versem! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 17. szerda,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
