Nem tudom, mi van velem
körülöttem mindenhol emberek.
Könnyek potoygnak az arcomon
S tökre nem értik mi a bajom.
Átnéznek rajtam, mintha nem is léteznék,
Az es? esik és borús az ég.
Ülök egy padon,
Fülemben dallamok.
Valami marcangolja szívemet,
S nem tudom, mit tegyek.
Ha velem maradsz: újra élek,
De ha elhagysz: meghasad a lélek.
denes - szeptember 30 2007 10:19:07
Gondolom szomorú volt az a nap vagy az érzés, mert a szerelem elhagyni készült s már csak a vigasz maradt lelkednek és testednek egyaránt. Ezt valóban nem érthetik meg a kívül álló emberek.
vhzsuzsa - szeptember 30 2007 14:57:25
Kedves Szaszi!-a szerelmi bánatból jobb, ha a kívülállók kimaradnak. Nem kell, hogy sajnálkozzanak rajtad. Ezt egyedül kell feldolgoznod.Ha mégisúgy érzed, hogy a lelkednek jól esne a vigasztalás, menj Te az emberek közé felejteni, ne várd meg, hogy együttérzésb?l veled szomorkodjanak.
Zsuzsa
