Keresve keresem, nevetve nevetem a csacska szell?t,
Amint buján belekap hajadba, s szájad szegletén
Tétova félmosolyt csal el?. Ez a mosoly már a tulajdonom,
Mely csak az enyém, mással nem oszthatom.
Tavaszt írunk. Fognám a kezed, de a mersz, és mozdulat
Két sarokkal mögöttem járkál.
Talán benned is átsuhan egy kedvesnek vélt gondolat,
De hessented magadtól, mert t?lem várod a szép szót.
Mondanám is, kavarog fejemben, kezem mozdulna is,
Izzadva-remegve. De csak cip?nk koppanása beszél,
Felesel egymással a nedves járdán.
Most, zúzmarás fejjel is gondolok az elmaradt kézfogásra.
Csuda volt, és a csacska szell? is segíteni akart nekem.
denes - szeptember 30 2007 10:15:22
Valahogy így indul egy diákszerelem s milyen jól ábrázoltad azt a két oldali sutaságot és félszegséget, amely ilyenkor bennünk még megvan.Örültem neki.
