|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Szív-fészkében nevelkedik
egy apró madár.
Talán a lélek az
és repülni vágy.
Álom fákon megpihenne,
csók-gyümölcsöt csipegetne,
fény kalászból vetne ágyat,
és ha a jó tündér arra járna,
csak egyet kérne, nem hármat.
Nem kell neki kalitka,
csak kulcsot kér, ami kinyitja,
hogy szabadon repüljön,
felhők felett hegyre üljön,
csillagok közt kergetőzzön.
Hold udvarán megpihenne,
angyalokkal táncra kelne,
De a jó tündér nem jár arra,
bús énekét nem is hallja.
Láthatatlan rácsok között,
fészkén gubbaszt, mint üldözött,
kit a sors korbáccsal ver.
Nem kiált, nem is jajong,
néma fájdalom a szív
és feketén ragyog.
Színtelen világba zár a magány.
Mint mosott rongy a test,
az ecset megállt, már nem fest,
csak rácsokat, meg fekete eget
vértelen mély sebet,
és a madár szárnya lassan elsorvad.
|
|
|
- április 15 2010 20:18:39
Kedves Szhemi!
Nehéz a rab madarad sorsa, nincs vidám dala, s ha így megy sokáig, valóban elsorvad a szárnya.Szépen megírt vers.
üdv:gufi |
- április 16 2010 16:42:47
Gratulálok a versedhez!
Üdv, hubart |
- április 16 2010 17:17:32
Kedves Gufi!
Igazad van.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József |
- április 16 2010 17:19:26
Kedves Mistletoe!
Örülök ha tetszett.
Üdv: József |
- április 16 2010 17:20:12
Kedves Hubart!
Köszönöm.
Üdv: József |
- április 16 2010 18:59:27
Szép a versed, tetszett |
- április 16 2010 20:10:10
Szép lélekverset írtál kedves Józsi.
Üdv: István |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 31. hétfő,
Erika, Bella napja van.
Holnap Egon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
