|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Mikor az utolsó nyöszörgő húr is elpattant
létem kietlen börtönében; szárnyaszegett,
toporgó madárként csapkodtam ide-oda..
Dobált a bősz szél, míg megközelítettem a
hazug Földet. Álmatlan éjszakákon csilingelő
hang követett; hitegetett, valótlan mondatokat
lehelt füleimbe. Leple mögött rezzenéstelen,
rideg arccal a halál angyala mulatozott. Vakond-
fekete frakkjában bepréselte magát elmém
imbolygó nyílásain, s a markába temetkezve
megelégedetten gurgulázott. Akkor és ott
lemondtam mindenről, a lehetségesről,
eltaszítottam az időszerű boldogságot.
Elárvult testem egyre fogyatkozott, szemeim
zafír csillogása fátyolos szürkületbe veszett-
megkoptak szívem tárházában őrzött édes emlékeim.
Végtelen önmarcangolásom csírája burjánzó
bánatvirágot fogant, méreggel sem lehetett kioltani
hitvány, önpusztító életét. Napról-napra, hétről-
hétre szívták el indái szervezetem véges erejét.
Egy depressziós őszeleji napon; mikor a vén
Hold nagyot sóhajtott, s ezüst könnyeit a tátongó
mélységbe hullajtotta, ismét meginogtam.
Válogatott színes ’drazsék’ kacsingattak rám,
de kiszolgáltatott vánkosom megálljt parancsolt.. |
|
|
- április 19 2010 13:26:02
hát? ezt nem vártam volna, remélem nem önéletrajzi!
versnek szép ÉS JÓ HOGY KÖZTÜNK VAGY!!!!!!!!!!! |
- április 19 2010 13:31:17
Önéletrajzi... Bárki lehetne..
Én is örülök, hogy köztetek vagyok.
Kell azért lelkierő ahhoz, hogy ilyenről írjunk. Szerencsére most megtaláltam a boldogságot. Nincs szándékomban távozni..
Sokan vannak közöttünk is, kik végső elkeseredettségükben nem tudnak hová fordulni. Attól, hogy nem írnak róla, végig mentek ezen.. Köszönöm rapi. |
- április 19 2010 13:47:39
http://webreporter.ning.com/profiles/blogs/radnai-istvan-elemzes |
- április 19 2010 14:25:21
Szomorú...Remélem elfelejted ezeket a gondolatokat...
Örülök,hogy megtaláltad a boldogságot,fel a fejjel!
Szeretettel:Vali. |
- április 19 2010 14:26:13
Megnéztem. Méghogy nincsennek véletlenek?.. Nagyon tetszett.. |
- április 19 2010 14:26:59
Kedves Heaven!
Nagyon szép, szomorú, megható vers, de azért örülök, hogy minden "jóra" fordult.
És mennyire igaz, hogy lehet önéletrajzi, és bárkivel megtörténhet.
Addig, amíg nem élünk meg olyan eseményeket, ami közel sodorhat bennünket egy válságos időszakba, addig nem is érthetjük meg igazán, milyen is az, "bárki" heléyben lenni.
Én senki felett nem itélkezem!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 19 2010 15:50:02
Az utolsó sorod nagyon tetszik.
Szeretettel Joli |
- április 19 2010 16:40:02
Kemény! Még szerencse, hogy nem csábítottak el a színes drazsék. Sokszor én is úgy érzem, jobb lenne a kínoktól megszabadulni, de olyankor elgondolkozom, hogy van-e értelme? És a pillanatnyi csalódottság elég indok e arra, hogy eldobjam a jövőt? Örülök, hogy olvashatlak.
Szeretettel: István |
- április 19 2010 18:28:00
Az élet szar, de a grafikája nagyon ott van!
Ha másért nem, hát ezért érdemes...
Ajánlom figyelmedbe "Akik miatt érdemes" c. versemet...
Örülök, hogy köztünk vagy!!!
Szeretettel: Csaba |
- április 19 2010 18:31:21
Depressziódat finom drazsékkal gyógyítottad volna? Miért nem tetted,.?, nem bűn az, s Te nem az a típus vagy, aki néhány dkg drazsétól elhízik..Máskor, ha ilyen lesz, dobj be néhány marékkal, hadd ugorjon meg a boldogság hormonod száma!
Jó a versed,Gratula, zsanna |
- április 19 2010 18:34:31
Bocs, teljesen félreértettem; a drazsé dilibogyó lehetett, pedig az én ötletem beválik, az tuti..Látod, adtam egy jó ötletet, ha újra ilyen helyzetbe kerülnél, de ne kerüljél! Sok boldogságot neked!!! |
- április 19 2010 20:04:41
Kedves Bea, ürülök, hogy nem történt meg, az, aminek soha nem szabadna megtörténnie. Szépen megírtad versedben válságos lelkiállapotodat.Gratulálok!
Szeretettel, Feri |
- április 19 2010 20:44:29
Igazad van!
Bármelyikünkkel megtörténhet!
remekül vezetted végig! gratulálok, őszinte elismerésem!
Szeretettel. Atti |
- április 19 2010 21:33:22
"Az élet egy kölcsönkapott értékes, de:törékeny ajándék,vigyázz rá,sokáig megmaradjon, mert ha megsérül, vissza kell adnod."
Versedhez gratulálok.
Nagyon megható
Szeretettel:Gizi |
- április 19 2010 22:50:59
Szia! Ahogy művedet olvastam, E.A.Poe A vörös halál álarca című novellája jutott eszembe. Nem tudom miért. Talán mert a halál maga egy lepel mögé rejtőzött... pedig Poe művében pont, hogy nem vett álarcot... Nem is tudom, miért asszociáltam rá. Jó lett amúgy, nagyon tetszett |
- április 20 2010 01:44:13
Szia Bea!
A számomra legfontosabb értékkel rendelkezel, az őszinteséggel...ez a fajta "én-vállalás" és nyíltság csak az erősek érdeme....és Te az vagy!
Remek írás, beleviszel a sűrűjébe, és olyan profi módon, hogy nem nehezül az olvasóra a mondandó lényege...épp ezért, nem adok neked semmi útravalót....már minden a tiéd...
Őszinte elismerésem!!!
Szeretettel
szí. |
- április 20 2010 09:25:36
Kedves Bea!
Nagyon borzongató gondolatok. Mindkét értelmezésében rettentő mélyről jöhettek. Ami reményt ad: csak akkor lehet ezt mindenkinek elmondani, ha már nincsenek jelen. Mert amíg vannak, addig csak legbelül remegnek egyedül.
Remek kidolgozás!
Szeretettel, Gabi |
- április 20 2010 09:29:30
Megható és szép vers!!Gratulálok!!! |
- április 20 2010 09:35:17
Kedves Bea, nem tudom, hogy ezt mikor írtad, a mostani éneddel visszaemlékezve a megélt kemény élményekre, vagy akkor, amikor valóban átélted. Megrázó volt olvasni is, és nagyon örülök, hogy vége és boldogon élsz itt köztünk.
Szeretettel: Léna |
- április 20 2010 15:51:09
Köszönöm a hozzászólást mindenkinek.
Két napja írtam a verset.
Azokban az időkben (több éve); nem igazán úgy ment minden, ahogyan azt naívan elképzeltem.
Annyira elkeseredtem, hogy súlyos dolgokra lettem volna képes..
’Legjobb’ barátokra nem számíthattam, megvolt a saját kis életünk. Segélykiáltásomat nem hallotta meg senki, vagy nem is akarta..
Azért észhez tértem.
Mára eljutottam arra a szintre, hogy inkább kiadom magamból a rosszat. Erre jó az írás.
Hála Istennek egy jó ideje nagyon sokat változtam, erősebb lettem, nem hagyom a dolgokat annyiban. Büszke is vagyok magamra.
Szerencsére a boldogság kiverte a szemeimet, itt volt végig előttem.. Még jó, hogy rátaláltam..
Lehet, hogy néha úgy érzitek nem megy tovább. Akkor nézzetek mélyen lelketekbe és ne magatokat okoljátok a rosszért! Soha ne adjátok föl! Nem szabad!
Na, akkor jöhetnek a ’happy’ versek.
Szeretettel: Bea |
- április 20 2010 16:22:26
Kedves Bea!
A nehéz idők azért gyalogolnak át rajtunk, hogy utána meg tudjuk becsülni a kevés jót, amit nyújt az élet.
Örülök, hogy már tudsz róla írni, és ráadásul ilyen szépen
Üdv. Pirike |
- április 20 2010 18:35:03
Cím.. Sakk a halállal... nagy parti lehetett... mattra mentél és ez helyén is van..".Válogatott színes ’drazsék’ kacsingattak rám," De nem szédültél a kegyes karjába,,, lesöpörted a tábláról.....
Magam szkeptikus vagyok a "bolság" érzésével kapcsolatban de
megküzdőttél és harcra készen ott ülsz a bábuk felett...Nekem ez az üzenete a versnek... |
- április 21 2010 16:41:36
Kedves Heaven!
Hála az égnek vége annak a korszaknak.
Magadat szerencsére már jól összekaptad,
Versed még olvasni is szívszorító,
átélni meg egyáltalán nem volna jó.
Nagyon szépen és őszintén megírtad.
üdv:gufi |
- április 22 2010 17:24:37
Kedves Heaven!
Azt találom nagyon jónak, hogy erről felhőtlenül versben tudsz írni. Gratulálok a lelkierődhöz és a vershez is: jomolnar |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
