|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Langyos, nyári éjszakában száll a gondolat,
Vágyak szárnyán múló idő, sietősen elrohan,
Árnyak néma alakját elnézem réveteg,
S önmagam - mint kívülállót figyelem.
Mintha lelkem útra kelne, s lenézve rám-
Szánalmasan legyint fentről, suhan tovább,
Hiába, úgyis visszatér oda ahová záratott,
S az nem más, itt lent - neki, én vagyok.
Üde nyári illatot hoz közben kósza szél,
Arcomra ezalatt lassan telepszik az éj,
Fogoly vagyok, saját életem rabságba tart,
De, lelkem suhan - messze gondtalan.
Olyanok vagyunk mi ketten akár két testvér,
Néha találkoznak, mindkettő más életet él,
Csakhogy fogoly -a testem maga,
Lelkem vándorlása, szabadulásom záloga. |
|
|
- április 19 2010 18:25:02
Test és lélek örök harcát szépen érzékletesen írtad meg..Sokszor érzek én is így: olyan, mintha lelkem be lenne zárva testem börtönébe, szállni szeretne, de a metéria lehúz... |
- április 19 2010 19:20:52
Köszönöm Zsanna,vagyunk ezzel egy páran így szerintem. |
- április 19 2010 20:13:02
Érdekes gondolatok, a test és a lélek néha önálló életet él... Szép képeid szárnyán vendégségben járt nálam a lelked.
Szeretettel, hubart |
- április 19 2010 20:13:14
Csodás, fennkölt költemény. |
- április 19 2010 21:49:48
Szia Gizus! Gratulálok a versedhez, nagyon szép, csak azt sajnálom, hogy úgy érzed rab vagy.:-( De nincs baj míg a lélek szabad!:-) |
- április 20 2010 09:57:57
Szép,dallamos vers!Gratulálok!!! |
- április 27 2010 20:54:19
Köszönöm nektek a kedves hozzászólásaitokat. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 27. szombat,
János napja van.
Holnap Kamilla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
