|
 Vendég: 72
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Pató Pál úr országa
Ha jogsid, vagy más iratod lejárt már
nyugalom kell ehhez minden ügyfélnek,
majd egy év is eltelik, s postázzák tán,
tienen tiempo – mondják, ráérnek.
Egy stégen két sirály ácsorog árván,
telefonom villan, melléjük érek,
a mozgást nem félik, csak néznek kábán,
szél zúgja fülembe: - ők is ráérnek.
Nyolcvanévesek sétálnak a parton,
Arcuk fiatal, kezük sem remeg még.
Nem tudják mi a stressz és az izgalom
Nyugalom a jelszavuk már réges-rég.
Pató Pál úr tudta, bár nem volt spanyol,
Igaz nagyon: - „Ej, ráérünk arra még!” |
|
|
- április 20 2010 10:05:17
manana....
Azért már nem érünk rá annyira! Kevés az idő, ami hátra van.. |
- április 20 2010 10:20:15
Kedves István, itt 90-100 évig élnek az emberek, és egész életükben nem hajtottak, nem idegeskedtek semmin, nem úgy, mint mi. Valóban ez a világnézetük, mindent ráérősen, lassan, csak nyugalom.  Bár Petőfi ezt magyarországi jelszónak írta, azért itt ezt jóval túlszárnyalták. Csak én szokom nehezen. Amikor a párom jogsiját épp a múlt héten postázták, tavaly áprilistól. Egy beadott bírósági ügyet - tavaly március, még azóta sem tűztek ki. Egy regisztrációs szám elintézéséhez 4x kell menni a rendőrségre, és kb. 3 hét, mire egy papír a kézbe kerül, de volt már 3 hónap hónap is. Ha a spanyol azt mondja este 8-ra ott lesz, az bizony lehet reggel 8 is. Nem a pontosság az erényük. Egy megbeszélt találkozó talán harmadjára összejön. |
- április 20 2010 10:37:14
Kedves Lena!
Jól sikerült a mondanivalót szonettben megírni!
Lehet, hogy sokunknak Spanyolhonban kellene eltölteni némi időt, és akkor mi sem lennénk olyan türelmetlenek.
De ne hidd, hogy csak ott van ilyen. Itthon is van úgy, hogy hosszabb ideig tart bizonyos ügyintézés. Vagy csak az a baj mindössze, hogy mi vagyunk türelmetlenebbek, és nehéz kivárni.
Én sem bántam volna, ha életem során soha, semmiért nem kellett volna idegeskednem. Talán ha Spanyolországban születtem volna...
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 20 2010 10:45:12
Gratulálok!!!)Nagyon tetszett |
- április 20 2010 16:05:26
Kedves Lena! Hidd el, hogy én is rohantam egész életemben. Aztán megálljt parancsolt a sors. Ha felépülök, rohanni a ( vesztembe ) biztos nem fogok. A stressz a legádázabb ellenség. Meg a bürokrácia, amivel indítottál. Szép, tetszik: Tibor  |
- április 20 2010 16:17:45
Kedves Zsuzsa, ez volt életem első szonettje, a múlt héten még azt sem tudtam mi az, akár a haikuknál. Nekem is ez az átállás a nehéz, mert ha én csinálnám, én ülnék az üveg másik oldalán, akkor pillanatok alatt megcsinálnám. Ez nem így megy itt. Mo-n is nagy a bürokrácia, de ami itt van, az talán még a magyart is túl szárnyalja. Én is tanulom a türelmet itt elég rendesen, főleg mert nyelvtudás nélkül szinte tehetetlen vagyok. Az igaz, hogy itt nincs hajtás, nincs már életemben az a stressz, mint otthon, ám erre a lelassulásra valóban szükségem volt. Köszönöm, hogy olvastál.
----
Köszönöm Marianna, hogy olvastad és hogy tetszett.
----
Kedves Tibor, ismerem ezt az érzést. Ha nem jövök ide, és folytatom a hiperaktív életemet, az én egészségem is ráment volna. Köszönöm, hogy olvastál. S kívánom, hogy mi hamarabb rendben legyél.
Szeretettel. Léna |
- április 20 2010 16:22:45
Ilyenek lennének a spanyolok?
Az igaz, hogy nem siettek el semmit. Dél, napfény, siesta..
Mondjuk én csak pár napig voltam.. |
- április 20 2010 19:11:22
Nagy igazság, szép formában.
Maryam |
- április 20 2010 19:28:18
Kedves Léna!
Szonetted nagyon jó, sőt, igen kreatív egyszerű és keresetlen szavakkal, de nagyon ütős! Gratulálok!
Szeretettel, bzs |
- április 20 2010 19:56:36
Kedves Léna! Magdi!
Nagyon jó a versed! Főleg, hogy első szonettes próbálkozás!
Ügyesen írtad meg, és parancsoltad ebbe a zárt formába ezt a nehezen lezárható témát.
Én voltam mint táncos egy hónapos spanyol turnén ....1980-ban
Szó szerint így van.
Délután négykor elindultunk Barcelonából valamelyik távoli de még katalán városba vagy faluba, minden nap máshová...
A polgármesteri fogadás már általában tolódott... este a 10 órára meghirdetett műsor fél12 előtt sosem kezdődött. volt hogy éjjel egykor kezdtünk táncolni.
Sosem volt rendben semmi, de mindig nyugtattak, semmi gond, majd intézkedünk...
Hihetetlen nyugalom de mégis temperamentum jellemezte őket, a végére megszoktuk és tök lazán viseltük az összes megpróbáltatást.
Köszi, hogy visszaemlékeztettél erre.
Üdv: szisz |
- április 20 2010 20:12:44
Léna Kedves!
Lehet, hogy Petőfi nem is rólunk írta a verset?
Oly sok helyen megfordult, kitudja, ha nem írod meg szonettedet,
talán meg sem tudjuk, hogy a spanyolok, még nálunk is ráérősebbek. Nagyon jó lett.
üdv:gufi |
- április 20 2010 20:16:07
Kedves Heaven - igen, ilyenek a spanyolok.
----
Köszönöm Maryam, hogy olvastad. 
----
Köszönöm Neked is Zsanna.
----
Kedves Attila, igen kiizzadtam úgymond ezt a szonettet. Köszönöm a felvilágosítást, közben még utánajártam én is a neten is egy kicsit, ám a sok itt olvasott szonett ösztönzött, hogy talán én is képes vagyok rá.
Igen, ez a téma talán többet kívánt volna, mint ez a helyszűke keret, ám már régóta akartam erről írni, bár inkább prózát, de most ez sikeredett.
Örülök, hogy felidéződtek benned 20 éves emlékek. Tényleg ilyenek, nagy nyugalom, mégis elevenek.
A legutóbbi esetem, hogy lakást kerestünk. Egy ingatlanos cégen keresztül kerestünk már, mert annyi szélhámossággal találkoztunk, hogy a 40. lakásnál feladtam a netes és újságból történő megkeresést. Egy lakást akartunk megnézni, és hihetetlen, de három napba telt, három időpontba, hogy ez összejöjjön. Első alkalommal már ott toporogtunk az ajtóban, amikor a tulaj telefonált, hogy nem találja a kulcsokat. Másnap is ott toporogtunk, akkor meg az ingatlanos felejtette el a talit. harmadnap már csak meg tudtuk nézni, de még további két alkalom volt, és majd három hét, hogy költözni tudtunk végre. A szállodában már összepakolva, táskákból öltöztünk, és csak azt főztem, amit tudtam, nem szedtem elő edényeket sem nagyon, mert minden pillanatban vártuk, hogy megyünk végre. Elég nagy türelemjáték volt. 
Szeretettel: Léna |
- április 20 2010 20:18:05
Köszönöm Neked is Gufi! Most egy kicsit feldobódtam, hogy ennyien hozzászóltatok. Jól esett.
Szeretettel: Léna |
- április 21 2010 14:43:40
Ritkán látlak mostanában, Léna kedves! Ezért is örülök ennek a versednek, no meg egy kicsit meg is nyugtattál, hogy Európának nemcsak ebben a fertályában mennek nehezen a dolgok
Örülök hogy belelendültél a versírásba. Jó ez a szonett is!
Szeretettel, Feri |
- április 21 2010 19:45:28
Kedves Mist, köszönöm, hogy olvastad. Első próbálkozás volt a szonett irányába. Azért még majd írok biztosan másikat is.
----
Kedves Feri, költöztünk, s sem időm nem volt, sem ihletem. Még a könyvírás is abbamaradt, remélem, hogy visszatér az ihlet hamarosan.   Örülök, hogy jónak találtad életem első szonettjét.
Szeretettel: Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
