|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Csak prózában tudok beszélni róla,
nem fényezheti rím, se' ékes szólam,
a pokol árnyékát hozom felszínre,
cicomázni kegyeletsértő is lenne.
Töredékek jönnek szórványosan elő,
a kórházi ágytól kínosan rettegő,
minden zsigeremmel a halálért esdő,
élettelen élők közt töltött évekből.
Fehér falak, fények, az egész szoba fehér.
Majd minden hajnalon mielőtt a nap kél,
lemezkoporsó zaja a csendet megtöri,
sorban várakozók nyelvét imára készteti.
Száradó torkok, aszott fehér testek,
homályos szemekben könnyek már nincsenek,
öklök munkájától szenved a takaró,
reményünkből csipetnyit elvitt a távozó. |
|
|
- április 20 2010 19:22:37
Szép, szomorú sorok.
Maryam  |
- április 20 2010 19:22:40
Kedves Pirike!
Megroggyantja az olvasót versed!
Rendkívül jól ábrázoltad ezt a világot...
Gondolom az úgynevezett elfekvőről van szó, valamelyik belgyógyászati osztály félreeső kórtermében...
Halálosan jót írtál! Gratulálok!
Szeretettel: szisz |
- április 20 2010 19:30:41
Kedves Maryam köszönöm, hogy olvastad
Kedves Szisz.!
Nem elfekvő, onkológia Sok évi hallgatás után most tudok beszélni először róla Az önvédelmi reakcióm nagyon mélyre zárta
Üdv. Pirike |
- április 20 2010 19:42:40
Kedves Pirike!
Nem csodálom.... Látod a versírás mennyi mindenre jó...
Sajnos elfekvő is lehetett volna, de a lényeg nem ez, hanem az az állapot ahogy ezt ott bent megéli az aki ott tölti az idejét...
Mégegyszer grat: szisz |
- április 20 2010 19:50:45
Jól megírtad. Örülök, hogy megnyíltál.. |
- április 20 2010 21:05:20
Szépen elmondtad a fájdalmat, szép, nagyon szomorú sorok.
Szeretettel:Gizi |
- április 21 2010 05:28:21
((Gratulálok!((( |
- április 21 2010 07:00:46
Elhoztad az iszonyatot.
Amikor arra ébredtünk éjjelente, hogy megint viszik egy társunkat a tepsiben |
- április 21 2010 07:18:46
Iszonnyal vegyes szomorúság fogott el, Jól megírtad. |
- április 21 2010 10:39:27
Kedves Szisz, Bea, Gizi, Marianna, István és Feri!
Köszönöm, hogy olvastátok!
Elnézést, ha nagyon kellemetlen érzést váltott ki belőletek. Sokáig gondolkodtam, felrakjam-e ezeket a verseket, amelyeket még most is csak nagy lelki megrázkódtatással tudok leírni.
Egy-egy rész megírása nagyon megvisel. A végén azért döntöttem így, mert ha csak azt értem el vele, hogy akiknek szerencséjük van elkerülni, talán jobban megértik azokat, akiknek át kell élniük, már megérte.
Magyarországon minden negyedig ember rákban hal meg. A sorstársaim közül egyedül maradtam életben. A távozók között volt az egyetlen testvérem. Tehát a pokol még sötétebb, mint amilyennek itt leírtam.
A másik oka a titkolózásomnak, hogy vannak emberek, akik képesek ezzel az információval is visszaélni. Megjegyzéseket tesznek, ami kellemetlen. Nem tartanak egész embernek, ami csak részben helytálló, hisz megtanultam együttélni vele.
Köszönöm, hogy erőt vettetek magatokon és elolvastátok.
Üdv. Pirike |
- április 21 2010 17:01:27
Kedves Pirike!
Az bizony vissza veti az embert a gyógyulásba, ha körülötte sorra halnak az emberek, minden bizodalom elveszik, és arra tud csak gondolni : vajon a holnapot megéli e. Azért látom, szerencsére sikerült a gyógyulás.Versed teljes mértékben kifejezi a helyzetet.
üdv:gufi |
- április 21 2010 20:47:40
Erős vagy és ezért is szeretlek)Sajnos sokakat veszítettem így el ezért is nem szóltam bővebben...A versed túl jó... |
- április 21 2010 20:53:20
különleges, szép sorok... |
- április 22 2010 16:01:07
Pirike, szépen "velőtrázóan" sikerült megírnod a halálközeli élményeidet, s hogy neked sikerült, ami másnak nem..Szívből örülök a Te győzelmednek, és részvétem azoké, akiknek nem sikerült ezt a harcot megvívni
versedhez gratulálok.. Szeretettel, bzs |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 19. vasárnap,
Emília napja van.
Holnap Illés napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
